2009. március 5., csütörtök

XII. Tétel: A reformáció és az ellenreformáció főbb irányzatai, jellegzetességei

Reformáció és a katolikus megújulás

A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.

1 megjegyzés: