V. Tétel: IV. Béla uralkodásának jellemzői a tatárjárás előtt és után

IV. Béla és a tatárjárás

IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.