A királyi hatalom meggyengülése és az összeomlás
1490-ben II. Jagelló Ulászló kerül a trónra. Koronáját, úgy nyerte el, hogy kiegyezett a rendekkel. Az uralkodó nem szedhetett rendkívüli hadiadót, saját költségén kellett megvédenie az országot és a rendekkel együtt kormányzott. II. Ulászló nem tudta megerősíteni királyi hatalmát. A királyi jövedelmek 200 ezer aranyra apadtak, melyek önmagukban is kevesek voltak a végvári rendszer fenntartásához. A királyi birtokok területe tovább csökkent. A fekete sereget nem tudták fenntartani, így az felbomlott.
A rendi kormányzás: A királyi hatalom támogatásában korábban érdekelt köznemesség- bízva saját erejében- az országgyűlésen önálló erőként lépett fel a bárókkal szemben. A bárók a királyi tanácson keresztül irányították az országot. Megszerezték a rendkívüli hadiadó beszerzésének jogát és jelentős bandériumokat állítottak fel. A köznemesség az országgyűlésen és a vármegyékben próbálta ellensúlyozni a bárók hatalmát.
Werbőczy István- egy az ítélőmesterségből nádorságig emelkedő köznemes- 1514-ben összefoglalja a szokásjogot és korának rendi jogfelfogását a Hármaskönyvben(Tripartium). Műve alapvető jogforrásként szolgál majd 1848-ig. A nemesi szabadságjogokat az Aranybulla és az 1351-es törvények alapján fogalmazta meg. Ő dolgozta ki a Szent Korona-tant, mely szerint az országot a Szent Korona testesíti meg, melyet az uralkodó és a rendek közösen alkotnak. Sajátos társadalmi szerződésnek értelmezi, hogy a rendek lemondjanak jogaik egy részéről a király javára, de megmarad a joguk a tőrvényalkotásra és a szabad királyválasztásra.
A rendi küzdelmekben a köznemesség Szapolyai János báró mögött sorakozott fel. Szapolyai az ország legnagyobb birtokosakén és erdélyi vajdaként igényt tartott a koronára. 1505-ben- mikor a királyt szélütés érte- az országgyűlés elfogadja a rákosi végzést, mely kimondja, hogy csak magyar születésű királyt emelnek trónra. Ulászló és a bárók, Szapolyaival szemben a Habsburgokhoz közeledtek. A két uralkodó- Jagelló, Habsburg- házassági szerződést kötött.
A Dózsa-féle parasztfelkelés: 1514. A bárók és a köznemesek ereje kioltotta egymást, az országgyűlési határozatok nem valósulnak meg, az ország kormányzása egyre nehezebbé válik. A mezővárosokban- a köznemesség nyomására- bevezetik a fejenkénti adózást, ennek célja a jómódú árutermelő parasztság jövedelmeinek megcsapolása. A parasztságra előírt halászati és vadászati tilalom pedig a jobbágyság legszegényebb rétegeit sújtotta. Kísérletet tettek a szabad költözködés korlátozására is. A nemesek korlátozó intézkedései gyorsították a jobbágyság helyzetének folyamatos romlását. A Mátyás idején jelentősen megemelt adók ugyanis az uralkodó halála után sem csökkentek számottevően, csak már nem a királyi udvar bevételeit gyarapították.
Ilyen körülmények között hirdette ki Bakócz Tamás a pápai felhívást keresztes hadjáratra. A rendek ellenezték a tervet, mert féltek a parasztság felfegyverzésétől és nem látták időszerűnek a török megtámadását. Érdekellentéteik miatt azonban nem tudtak hatékonyan fellépni a toborzással szemben. Egy egyszerű végvári katonát Dózsa Györgyöt állították a keresztes had élére. A gyorsan növekvő létszámú és egyre elégedetlenebb tömegtől megrémülve a nemesek leállították a szervezést, de már késő volt. A közhangulat az Alföldön a nemesség ellen fordult, a parasztok nemesi udvarházakra törtek. A kereszteshadjáratból jobbágyfelkelés lett.
A jobbágyok főseregét Temesvárnál Báthori István verte le Szilágyi János segítségével. A felkelés vezetőit kínhalálra ítélték. Megtorló törvényekkel sújtották az egész parasztságot. Elvették a szabad költözködés és fegyverkezés jogát, ezenkívül heti egy nap robotra ítélték őket.
Az összeomlás: A királyi hatalom gyengülése miatt a végvárak állapota egyre romlott és nem tudták fizetni a végvári katonákat, akik ezért szétszéledtek.
Ulászló közeledése a Habsburgokhoz nem biztosított védelmet a törökkel szemben, sőt még inkább veszélyes is volt, mivel a török szultán is csatlakozott a Habsburg-ellenes szövetséghez. A Mátyás idejében kötött békét többször megújították, mivel a Török Birodalmat a keleti terjeszkedés kötötte le.
1516-ban gyermekként kerül a trónra II.(Jagelló) Lajos. Az állandósult belpolitikai zűrzavarban a királyi udvar nem fordított kellő gondot a török veszély diplomáciai elhárítására, a békét sem újították meg. I. Szulejmán megtámadja az országot és 1521 augusztus 29.-én elfoglalja Nándorfehérvárat. Az ország nyitva áll a török előtt. Tomori Pált kalocsai érseket nevezik ki a Délvidék főkapitányává. A főpap kisebb sikereket elért, ám a katonai helyzetet nem tudta megfordítani. Sorra kerültek török kézre a délvidéki végvárak(pl: Orsova, Szörény, Pétervárad).
1526-ban Szulejmán 60 ezer katonával ismét támadást indított. A király harcba hívta az ország nemeseit, de azok lassan gyülekeztek. A mohácsi síkon Tomori Pál vezetésével a 20-25 ezer fős magyar sereg- nem várva be a horvátországi és cseh segédhadakat és Szapolyai Szegednél állomásozó seregét- kísérletet tett a török megállítására. 1526 augusztus 29.-én a csata a magyarok teljes vereségével végződött. A katonai veszteségeken kívül a magyar bárók és főpapok jelentős része is elesett a harcban. A király menekülés közben belefulladt a megáradt Csele-patakba.
Szulejmán a csatát követően bevonult a védtelenül hagyott Budára. Csapatai a várat kirabolták, a várost felégették. Mivel Buda megtartása költséges és katonai szempontból veszélyes lett volna Szulejmán még ebben az évben elvonult foglyok tízezrével. Az ország azonban király és végvári vonal híján kiszolgáltatottan állt a török hódítással szemben.
2009. április 6., hétfő
VII. Tétel: Hunyadi János törökellenes harcai
Hunyadi János törökellenes harcai
A havasalföldi nemesi családból származó Hunyadi Jánost Zsigmond emelte fel, mikor lovagjai közé fogadta. Zsigmond kíséretében megfordult Itáliában és Csehországban, megismerte a zsoldos és a huszita harcmodort. Hunyadi János Jagelló Ulászlót támogatva emelkedett a bárók közé: elnyerte a szörényi bánságot, a temesi ispánságot, az erdélyi vajdaságot és a nándorfehérvári kapitányságot. Tisztségei révén az ország haderejének jelentős részével rendelkezett. Ezek a méltóságok egyben a török elleni védekezés vezetőjévé avatták.
Hunyadi eredményesen védte meg a rábízott országrészeket. 1442-ben betörnek Erdélybe a törökök és Marosszentimrénél vereséget mérnek Hunyadira, de Ő nem adta fel a harcot. A lakosságot is fegyverbe szólítva útját állta a foglyok tömegeivel elvonulni készülő ellenségnek és győzelmet aratott.
Győzelmei következtében Hunyadi népszerűsége- különösen a köznemesség körében- rendkívül megnőtt. Az ifjú királlyal támadó hadjáratra szánták el magukat. 1443 őszén 35 ezer fős magyar, lengyel és délszláv sereg indult a török főváros, Drinápoly felé. Azt remélték, hogy ősszel a török nem tudja mozgósítani főerőit. Több győzelmet arattak, de a tél beálltával három hónapnyi harc után visszafordultak. Ez volt a hosszú hadjárat.
Hunyadi sikereit a lovagi, a huszita és a könnyűlovas hadviselés ötvözésének köszönhette. Páncélosai fegyelmezetten hajtották végre utasításait., ügyesen alkalmazták a szekérvárat és a portyákat.
Mivel a török sereg Kis-Ázsiában is le volt kötve és tartani lehetett a keresztény hatalmak törökellenes összefogásától, a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444-ben megkötött béke- a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá- komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát. A király és Hunyadi, úgy látták, hogy itt az alkalom a török kiszorítására az egész Balkánról. A pápa is új hadjáratra ösztönözte az uralkodót. 1444 őszén Ulászló és Hunyadi a békeszerződést megszegve újabb hadjáratot indított. Csak kisebb erőkkel rendelkeztek. A pápai ígéret ellenére az itáliai hajók nem akadályozták meg az ázsiai török hadsereg átkelését Európába. A kétszeres túlerőben lévő szultáni seregtől Hunyadi Várnánál vereséget szenvedett. A csatában a magyar sereg jelentős része és a király is odaveszett.
Hunyadi kormányzósága: A király halálát követően országgyűlést hívtak össze, ahol a Habsburg-párti Garai-Cillei liga és a Hunyadi liga egyezséget kötött. Hunyadi elismerte V. László királyságát, ellenlábasai pedig- engedve a köznemességnek- hozzájárultak Hunyadi kormányzóvá választásához(1446-1452). Hunyadi a gyermekkirály mellett szinte a teljes uralkodói jogkört gyakorolta. Kormányzósága idején tovább gyarapította birtokait. Az állam és a saját bevételét azonban- 220 ezer arany- azonban az ország védelmére fordította. 1448-ban újabb támadó hadjáratot vezet a török ellen. Seregét nem tudta egyesíteni a felkelő albánokéval, ráadásul a szerb fejedelem elárulta. Végül három napos kemény csatában vereséget szenvedett Rigómezőnél.
A nándorfehérvári diadal: 1453-ban II. Mohamed elfoglalta Konstantinápolyt. 1456-ban a szultáni sereg Nándorfehérvárat vette ostrom alá. Ez a vár a magyar védelem legfontosabb láncszeme volt. A várat 7 ezer emberével Szilágyi Mihály- Hunyadi sógora- védte. Szilágyi külső segítség nélkül nem tudta volna tartani magát. Hunyadi bandériuma és a Délvidék nemessége a vár felmentésére indult. Segítségükre volt a pápa megbízásából törökellenes kereszteshadat szervező Kapisztrán János, olasz ferences szerzetes. A Délvidék népe tömegesen vonult a keresztesek zászlaja alá. Hunyadi a Dunán létesített török hajózárat áttörve jutott be seregével a várba. Néhány nap múlva a keresztesek ötletszerű támadását kihasználva kitört a romos várból és legyőzte a szultáni hadat. Hunyadi a győzelem után nem sokkal áldozatul esett a seregben elharapódzó pestisjárványnak. Nándorfehérvár megvédése óriási jelentőségű, hiszen a vár török kézre kerülése védhetetlenné tette volna a déli határvonalat és így az egész országot.
A havasalföldi nemesi családból származó Hunyadi Jánost Zsigmond emelte fel, mikor lovagjai közé fogadta. Zsigmond kíséretében megfordult Itáliában és Csehországban, megismerte a zsoldos és a huszita harcmodort. Hunyadi János Jagelló Ulászlót támogatva emelkedett a bárók közé: elnyerte a szörényi bánságot, a temesi ispánságot, az erdélyi vajdaságot és a nándorfehérvári kapitányságot. Tisztségei révén az ország haderejének jelentős részével rendelkezett. Ezek a méltóságok egyben a török elleni védekezés vezetőjévé avatták.
Hunyadi eredményesen védte meg a rábízott országrészeket. 1442-ben betörnek Erdélybe a törökök és Marosszentimrénél vereséget mérnek Hunyadira, de Ő nem adta fel a harcot. A lakosságot is fegyverbe szólítva útját állta a foglyok tömegeivel elvonulni készülő ellenségnek és győzelmet aratott.
Győzelmei következtében Hunyadi népszerűsége- különösen a köznemesség körében- rendkívül megnőtt. Az ifjú királlyal támadó hadjáratra szánták el magukat. 1443 őszén 35 ezer fős magyar, lengyel és délszláv sereg indult a török főváros, Drinápoly felé. Azt remélték, hogy ősszel a török nem tudja mozgósítani főerőit. Több győzelmet arattak, de a tél beálltával három hónapnyi harc után visszafordultak. Ez volt a hosszú hadjárat.
Hunyadi sikereit a lovagi, a huszita és a könnyűlovas hadviselés ötvözésének köszönhette. Páncélosai fegyelmezetten hajtották végre utasításait., ügyesen alkalmazták a szekérvárat és a portyákat.
Mivel a török sereg Kis-Ázsiában is le volt kötve és tartani lehetett a keresztény hatalmak törökellenes összefogásától, a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444-ben megkötött béke- a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá- komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát. A király és Hunyadi, úgy látták, hogy itt az alkalom a török kiszorítására az egész Balkánról. A pápa is új hadjáratra ösztönözte az uralkodót. 1444 őszén Ulászló és Hunyadi a békeszerződést megszegve újabb hadjáratot indított. Csak kisebb erőkkel rendelkeztek. A pápai ígéret ellenére az itáliai hajók nem akadályozták meg az ázsiai török hadsereg átkelését Európába. A kétszeres túlerőben lévő szultáni seregtől Hunyadi Várnánál vereséget szenvedett. A csatában a magyar sereg jelentős része és a király is odaveszett.
Hunyadi kormányzósága: A király halálát követően országgyűlést hívtak össze, ahol a Habsburg-párti Garai-Cillei liga és a Hunyadi liga egyezséget kötött. Hunyadi elismerte V. László királyságát, ellenlábasai pedig- engedve a köznemességnek- hozzájárultak Hunyadi kormányzóvá választásához(1446-1452). Hunyadi a gyermekkirály mellett szinte a teljes uralkodói jogkört gyakorolta. Kormányzósága idején tovább gyarapította birtokait. Az állam és a saját bevételét azonban- 220 ezer arany- azonban az ország védelmére fordította. 1448-ban újabb támadó hadjáratot vezet a török ellen. Seregét nem tudta egyesíteni a felkelő albánokéval, ráadásul a szerb fejedelem elárulta. Végül három napos kemény csatában vereséget szenvedett Rigómezőnél.
A nándorfehérvári diadal: 1453-ban II. Mohamed elfoglalta Konstantinápolyt. 1456-ban a szultáni sereg Nándorfehérvárat vette ostrom alá. Ez a vár a magyar védelem legfontosabb láncszeme volt. A várat 7 ezer emberével Szilágyi Mihály- Hunyadi sógora- védte. Szilágyi külső segítség nélkül nem tudta volna tartani magát. Hunyadi bandériuma és a Délvidék nemessége a vár felmentésére indult. Segítségükre volt a pápa megbízásából törökellenes kereszteshadat szervező Kapisztrán János, olasz ferences szerzetes. A Délvidék népe tömegesen vonult a keresztesek zászlaja alá. Hunyadi a Dunán létesített török hajózárat áttörve jutott be seregével a várba. Néhány nap múlva a keresztesek ötletszerű támadását kihasználva kitört a romos várból és legyőzte a szultáni hadat. Hunyadi a győzelem után nem sokkal áldozatul esett a seregben elharapódzó pestisjárványnak. Nándorfehérvár megvédése óriási jelentőségű, hiszen a vár török kézre kerülése védhetetlenné tette volna a déli határvonalat és így az egész országot.
2009. április 4., szombat
XIV. Tétel: Az első ipari forradalom kialakulása, találmányai és következménye
Az első ipari forradalom
Az első ipari forradalom előzményei: A mezőgazdaság kapitalizálódása. Angliában a XVIII. században megindul a tőkés termelés. Bekerítik a közös földeket, így a földek többsége a bérmunkát alkalmazó birtokosok kezébe került. Ez a mezőgazdasági termelés fejlődését, belterjesebbé válását eredményezte. A földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a fajtanemesítés. A nagyobb birtokok kialakulásának másik következménye, hogy a mezőgazdasági népesség egy része elvesztette megélhetését, így kénytelenek voltak bérmunkát vállalni és a városokba költözni. A mezőgazdaság képes volt csökkenő munkaerővel is ellátni a növekvő városok igényeit.
A bekerített földeken juhot kezdtek tenyészteni, mivel a legnagyobb hasznot a textilipar hozta. A gyarmati piacokról gyapjút szállítottak. Elterjednek a manufaktúrák. A fellendülő textiliparban indulnak meg az első fejlesztések. A szövést gépesítik először, feltalálják a szövőgépet. Csak azután találják fel a fonógépet. Az újításokat egyszerű mesteremberek találták ki. A gyapotot is felhasználták. Az új gépeket nagyrészt még az ember működtette.
A gőz alkalmazása: Angliában a szén alkalmazását egyrészt az adottságok- felszínhez közeli szénmezők- másrészt a kényszer- a faállomány jelentősen megfogyatkozott- eredményezte. A felszínközeli rétegeket hamar kitermelték, a mélyebb rétegekhez csak a felszín alatti vizek kiszivattyúzása után tudtak hozzáférni. A víz kiemelésére gőzzel hajtott szivattyúkat alkalmaztak. A gőzgépet James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gépi erőforrássá 1769-ben. A gőzgép lehetővé tette, hogy egy üzemben több gép és több munkás tudjon dolgozni. Elterjedtek a gépekkel működő nagyüzemek a gyárak. A vas- és szénkohászat fellendült, ezzel iparvidékek jöttek létre.
A közlekedés forradalmasítása: 1825-ben Stephenson feltalálja a gőzmozdonyt. A vasút előnyei, hogy gyors, olcsó, nagy tömeg szállítására alkalmas, lerövidíti az utazási időt, a hadsereg is használhatja. Hátránya, hogy sínpárhoz kötött. Fulton 1807-ben megépíti az első gőzhajót. Ezzel az óceánon való közlekedést reformálták meg. Nem a széltől függött a sebesség, gyors volt. Hátránya, hogyha elfogyott róla a szén akkor csak sodródott. Az 1780-as években az Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést, melyben korszakalkotó ipari és technikai újítások születtek, ipari forradalomnak nevezzük. Első szakasza kb. 1850-ig tart, amikor már a gépeket is gépekkel gyártották. Az ipari forradalom következményei a demográfiai robbanás és a városiasodás.
A demográfiai robbanás a népesség számának ugrásszerű növekedése. Ennek oka az életkörülmények és a higéniai viszonyok javulása, valamint az orvostudomány fejlődése(pl. oltások). A folyamat nyugatról kelet felé terjedt. Csökkent a halálozási arány. A folyamat a népességnövekedés lassulásával zárult. A népességrobbanás népmozgást indított el. A falvakból a városokba költöztek az emberek, vagy csak az országon belül költözködtek, ez a migráció. Megindul a kivándorlás Amerikába.
A városiasodás árnyoldalai: Évtizedek alatt százezres, milliós nagyvárosok jöttek létre. Ekkora embertömeg befogadására a városok nem voltak felkészülve. Az embereket el kellett látni élelemmel, munkával, árucikkekkel, lakásokkal, tiszta ivóvízzel. Megkellet teremteni a közlekedési feltételeket, a csatornákat ki kellett építeni és elszállítani a szemetet. Felkellet javítani a higéniai viszonyokat. Mivel ezek nem mentek egyik napról a másikra, emiatt a szegény emberek tömegei a higéniát és még sok minden mást is nélkülöző nyomornegyedekbe kényszerültek. Speciális funkciójú városrészek jöttek létre, mint kereskedelmi, üzleti, ipari negyedek. Vagyoni helyzetének megfelelően a lakosság is elkülönült(szegregálódott). Új probléma jelent meg: a környezetszennyezés.
Az első ipari forradalom előzményei: A mezőgazdaság kapitalizálódása. Angliában a XVIII. században megindul a tőkés termelés. Bekerítik a közös földeket, így a földek többsége a bérmunkát alkalmazó birtokosok kezébe került. Ez a mezőgazdasági termelés fejlődését, belterjesebbé válását eredményezte. A földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a fajtanemesítés. A nagyobb birtokok kialakulásának másik következménye, hogy a mezőgazdasági népesség egy része elvesztette megélhetését, így kénytelenek voltak bérmunkát vállalni és a városokba költözni. A mezőgazdaság képes volt csökkenő munkaerővel is ellátni a növekvő városok igényeit.
A bekerített földeken juhot kezdtek tenyészteni, mivel a legnagyobb hasznot a textilipar hozta. A gyarmati piacokról gyapjút szállítottak. Elterjednek a manufaktúrák. A fellendülő textiliparban indulnak meg az első fejlesztések. A szövést gépesítik először, feltalálják a szövőgépet. Csak azután találják fel a fonógépet. Az újításokat egyszerű mesteremberek találták ki. A gyapotot is felhasználták. Az új gépeket nagyrészt még az ember működtette.
A gőz alkalmazása: Angliában a szén alkalmazását egyrészt az adottságok- felszínhez közeli szénmezők- másrészt a kényszer- a faállomány jelentősen megfogyatkozott- eredményezte. A felszínközeli rétegeket hamar kitermelték, a mélyebb rétegekhez csak a felszín alatti vizek kiszivattyúzása után tudtak hozzáférni. A víz kiemelésére gőzzel hajtott szivattyúkat alkalmaztak. A gőzgépet James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gépi erőforrássá 1769-ben. A gőzgép lehetővé tette, hogy egy üzemben több gép és több munkás tudjon dolgozni. Elterjedtek a gépekkel működő nagyüzemek a gyárak. A vas- és szénkohászat fellendült, ezzel iparvidékek jöttek létre.
A közlekedés forradalmasítása: 1825-ben Stephenson feltalálja a gőzmozdonyt. A vasút előnyei, hogy gyors, olcsó, nagy tömeg szállítására alkalmas, lerövidíti az utazási időt, a hadsereg is használhatja. Hátránya, hogy sínpárhoz kötött. Fulton 1807-ben megépíti az első gőzhajót. Ezzel az óceánon való közlekedést reformálták meg. Nem a széltől függött a sebesség, gyors volt. Hátránya, hogyha elfogyott róla a szén akkor csak sodródott. Az 1780-as években az Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést, melyben korszakalkotó ipari és technikai újítások születtek, ipari forradalomnak nevezzük. Első szakasza kb. 1850-ig tart, amikor már a gépeket is gépekkel gyártották. Az ipari forradalom következményei a demográfiai robbanás és a városiasodás.
A demográfiai robbanás a népesség számának ugrásszerű növekedése. Ennek oka az életkörülmények és a higéniai viszonyok javulása, valamint az orvostudomány fejlődése(pl. oltások). A folyamat nyugatról kelet felé terjedt. Csökkent a halálozási arány. A folyamat a népességnövekedés lassulásával zárult. A népességrobbanás népmozgást indított el. A falvakból a városokba költöztek az emberek, vagy csak az országon belül költözködtek, ez a migráció. Megindul a kivándorlás Amerikába.
A városiasodás árnyoldalai: Évtizedek alatt százezres, milliós nagyvárosok jöttek létre. Ekkora embertömeg befogadására a városok nem voltak felkészülve. Az embereket el kellett látni élelemmel, munkával, árucikkekkel, lakásokkal, tiszta ivóvízzel. Megkellet teremteni a közlekedési feltételeket, a csatornákat ki kellett építeni és elszállítani a szemetet. Felkellet javítani a higéniai viszonyokat. Mivel ezek nem mentek egyik napról a másikra, emiatt a szegény emberek tömegei a higéniát és még sok minden mást is nélkülöző nyomornegyedekbe kényszerültek. Speciális funkciójú városrészek jöttek létre, mint kereskedelmi, üzleti, ipari negyedek. Vagyoni helyzetének megfelelően a lakosság is elkülönült(szegregálódott). Új probléma jelent meg: a környezetszennyezés.
XI. Tétel: A nagy földrajzi felfedezések lefolyása és következményei
A nagy földrajzi felfedezések
A XV. századi nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a nemesfémekből való pénzérméket. A keletről érkező árucikkek fogyasztása nőtt és mivel ezek ellenértéke többnyire a pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. A levantei kereskedelem túl költségessé vált a rá kivetett török adó miatt. Nehezítette a helyzetet, hogy kezdtek kimerülni Magyarország és Csehország nemesfémbányái. A gondokkal- a reneszánsznak köszönhetően- a problémák megoldására nyitottabb Nyugat-Európa nézett szembe. Fejlődött a tudományos élet, a Földet ismét sokan gömb alakúnak képzelték. Új technika újítások jelentek meg, amik lehetővé tették az óceáni hajózást. Ilyen volt például az új hajótípus a karvella és az új tájékozódó eszközök, mint az iránytű. A kereskedelmi útvonalak nyugatabbra tolódtak át.
A portugál és a spanyol felfedezések: A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre távolabb merészkedtek el Afrika partjai mentén arany és fűszerek megszerzése reményében. 1487-ben Bartalomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasco de Gama Afrika megkerülése után eljutott Indiába. A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre hatolva Kínában is. Óriási jövedelmekre tettek szert a levantei kereskedelem megkerülésével, mert így az araboktól magukhoz ragadták a fűszerkereskedelem hasznát. A luxuscikkekért Indiában és Kínában is nemesfémmel tudtak fizetni.
A spanyol királynő támogatásával indul útnak Kolombusz Kristóf olasz tengerész nyugatnak. Kolombusz 1492-ben elérte az amerikai kontinens előterében fekvő Bahama-szigeteket. További útjai során felfedezte Kubát és Hispániolát, majd a közép-amerikai partvidéket. Abban a hitben halt meg, hogy Indiába érkezett. Az olasz Amerigo Vespucci ismeri fel, hogy új földrészt fedeztek fel. Róla nevezik el a kontinenst Amerikának.
A Föld első körülhajózására Magelán tett kísérletet, 1519-1521. A kapitányt ugyan a bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, de egyik hajója viszajutott Európába.
Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt, itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új kontinensen természetes állapotban és tömegével fordultak elő nemesfémek. Hatalmas ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Ezek mind birtokba vehetőek voltak. Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb szinten álltak, mint az európaiak. Az indián különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen. A Yukatán-félszigeten alakult ki a maja kultúra- piramisok, fejlett csillagászati, matematikai ismeretek- ami az európaiak érkezésének idejére lehanyatlott. Az aztékok a XV. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat. Intenzív földművelést folytattak. Fővárosuk Tenochtitlán volt. Despotikus állam volt és emberadót szedtek áldozati szertartásaikhoz. Az Azték Birodalmat 1519-1521 között Hernán Cortés hódítja meg kis létszámú katonáival és indián szövetségeseivel. Az aztékok nem tudták hova elhelyezni világukban és vallásukban az idegeneket, így kezdetben istenként tisztelték őket. Az aztékok vezetője Montezuma volt. Az aztékok túl későn ismerik fel a spanyolok igazi szándékát. Cuauhtemoc az aztékok utolsó vezetője. Az inkák az Andok mentén építették ki birodalmukat. Teraszos, öntözéses földművelést folytattak. Államukat a nap fiaként tisztelt inka vezette. A tisztség neve volt az inka szó. Itt is despotikus az államberendezkedés. Az Inka Birodalmat Francisco Pizarro fedezi fel és hódítja meg üzlettársával és testvéreivel. 1532-ben kezdődnek az első expedíciós hódítások, amikor is Cajamarcában a spanyolok elfogják Atahualpha Inkát és kivégzik. Ezután még egy jelentősebb vezetőjük lesz az inkáknak, Ő Manco. Kezdetben együttműködik a hódítókkal, de később átáll a nép oldalára. A teljes Inka Birodalom meghódítása hosszú folyamat volt, egészen a XV. század második feléig eltartott. Az Amazonasz menti területeket Francisco Orellane fedezi fel egy Gonzalo Pizarroval közös expedícióban, 1541-1542.
A kontinenst először birtokba vevő spanyol hódítókat konkvisztádoroknak (hódítóknak) nevezzük. A konkvisztádorok nagy technikai fölénnyel rendelkeztek, mert az indiánok nem ismerték a fémeket, a puskaport és a lovat sem. Az európaiak kegyetlensége és az általuk behurcolt betegségek az indián lakosság tömeges kipusztulását eredményezték. A munkaerőt Afrikából behurcolt feketékkel biztosították.
A kereskedelem: Az Amerikából Európába beözönlő nemesfémek az arany és az ezüst leértékeléséhez vezetett. Emelkedtek a mezőgazdasági és az ipari termékek árai- a mezőgazdasági jobban- , ez az úgynevezett árforradalom. A piac bővítése és az árak növekedése jelentős mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet. Amerikából nemesfémet, gyapotot, cukrot, dohányt szállítottak Európába, míg onnan iparcikkeket Amerikába. Európából alkoholt és ipar cikkeket vittek Afrikába, ahonnan rabszolgákat vásároltak. A rabszolgákat pedig, az amerikai ültetvényekre szállították. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó világkereskedelem motorjává. Létrejöttek a tőzsdék, melyek árutőzsdék voltak. A levantei kereskedelem hanyatlásnak indult. A Hanza forgalma fellendült, de árukészlete nem változott. Kialakulnak az új területekből nagy hasznot húzó centrum területek (pl. Spanyolország, Portugália) és a kevesebb hasznot élvező periféria területek. Nyugat-Európa fejlődésnek indul, Kelet-Európából élelmiszert, mezőgazdasági termékeket szállítanak nyugatra, míg keletre a nyugatiak iparcikkeket szállítanak.
A XV. századi nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a nemesfémekből való pénzérméket. A keletről érkező árucikkek fogyasztása nőtt és mivel ezek ellenértéke többnyire a pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. A levantei kereskedelem túl költségessé vált a rá kivetett török adó miatt. Nehezítette a helyzetet, hogy kezdtek kimerülni Magyarország és Csehország nemesfémbányái. A gondokkal- a reneszánsznak köszönhetően- a problémák megoldására nyitottabb Nyugat-Európa nézett szembe. Fejlődött a tudományos élet, a Földet ismét sokan gömb alakúnak képzelték. Új technika újítások jelentek meg, amik lehetővé tették az óceáni hajózást. Ilyen volt például az új hajótípus a karvella és az új tájékozódó eszközök, mint az iránytű. A kereskedelmi útvonalak nyugatabbra tolódtak át.
A portugál és a spanyol felfedezések: A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre távolabb merészkedtek el Afrika partjai mentén arany és fűszerek megszerzése reményében. 1487-ben Bartalomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasco de Gama Afrika megkerülése után eljutott Indiába. A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre hatolva Kínában is. Óriási jövedelmekre tettek szert a levantei kereskedelem megkerülésével, mert így az araboktól magukhoz ragadták a fűszerkereskedelem hasznát. A luxuscikkekért Indiában és Kínában is nemesfémmel tudtak fizetni.
A spanyol királynő támogatásával indul útnak Kolombusz Kristóf olasz tengerész nyugatnak. Kolombusz 1492-ben elérte az amerikai kontinens előterében fekvő Bahama-szigeteket. További útjai során felfedezte Kubát és Hispániolát, majd a közép-amerikai partvidéket. Abban a hitben halt meg, hogy Indiába érkezett. Az olasz Amerigo Vespucci ismeri fel, hogy új földrészt fedeztek fel. Róla nevezik el a kontinenst Amerikának.
A Föld első körülhajózására Magelán tett kísérletet, 1519-1521. A kapitányt ugyan a bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, de egyik hajója viszajutott Európába.
Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt, itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új kontinensen természetes állapotban és tömegével fordultak elő nemesfémek. Hatalmas ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Ezek mind birtokba vehetőek voltak. Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb szinten álltak, mint az európaiak. Az indián különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen. A Yukatán-félszigeten alakult ki a maja kultúra- piramisok, fejlett csillagászati, matematikai ismeretek- ami az európaiak érkezésének idejére lehanyatlott. Az aztékok a XV. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat. Intenzív földművelést folytattak. Fővárosuk Tenochtitlán volt. Despotikus állam volt és emberadót szedtek áldozati szertartásaikhoz. Az Azték Birodalmat 1519-1521 között Hernán Cortés hódítja meg kis létszámú katonáival és indián szövetségeseivel. Az aztékok nem tudták hova elhelyezni világukban és vallásukban az idegeneket, így kezdetben istenként tisztelték őket. Az aztékok vezetője Montezuma volt. Az aztékok túl későn ismerik fel a spanyolok igazi szándékát. Cuauhtemoc az aztékok utolsó vezetője. Az inkák az Andok mentén építették ki birodalmukat. Teraszos, öntözéses földművelést folytattak. Államukat a nap fiaként tisztelt inka vezette. A tisztség neve volt az inka szó. Itt is despotikus az államberendezkedés. Az Inka Birodalmat Francisco Pizarro fedezi fel és hódítja meg üzlettársával és testvéreivel. 1532-ben kezdődnek az első expedíciós hódítások, amikor is Cajamarcában a spanyolok elfogják Atahualpha Inkát és kivégzik. Ezután még egy jelentősebb vezetőjük lesz az inkáknak, Ő Manco. Kezdetben együttműködik a hódítókkal, de később átáll a nép oldalára. A teljes Inka Birodalom meghódítása hosszú folyamat volt, egészen a XV. század második feléig eltartott. Az Amazonasz menti területeket Francisco Orellane fedezi fel egy Gonzalo Pizarroval közös expedícióban, 1541-1542.
A kontinenst először birtokba vevő spanyol hódítókat konkvisztádoroknak (hódítóknak) nevezzük. A konkvisztádorok nagy technikai fölénnyel rendelkeztek, mert az indiánok nem ismerték a fémeket, a puskaport és a lovat sem. Az európaiak kegyetlensége és az általuk behurcolt betegségek az indián lakosság tömeges kipusztulását eredményezték. A munkaerőt Afrikából behurcolt feketékkel biztosították.
A kereskedelem: Az Amerikából Európába beözönlő nemesfémek az arany és az ezüst leértékeléséhez vezetett. Emelkedtek a mezőgazdasági és az ipari termékek árai- a mezőgazdasági jobban- , ez az úgynevezett árforradalom. A piac bővítése és az árak növekedése jelentős mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet. Amerikából nemesfémet, gyapotot, cukrot, dohányt szállítottak Európába, míg onnan iparcikkeket Amerikába. Európából alkoholt és ipar cikkeket vittek Afrikába, ahonnan rabszolgákat vásároltak. A rabszolgákat pedig, az amerikai ültetvényekre szállították. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó világkereskedelem motorjává. Létrejöttek a tőzsdék, melyek árutőzsdék voltak. A levantei kereskedelem hanyatlásnak indult. A Hanza forgalma fellendült, de árukészlete nem változott. Kialakulnak az új területekből nagy hasznot húzó centrum területek (pl. Spanyolország, Portugália) és a kevesebb hasznot élvező periféria területek. Nyugat-Európa fejlődésnek indul, Kelet-Európából élelmiszert, mezőgazdasági termékeket szállítanak nyugatra, míg keletre a nyugatiak iparcikkeket szállítanak.
2009. március 7., szombat
VIII. Tétel: Mátyás történelmi portréja intézkedései alapján
Hunyadi Mátyás(1458-1490)
Hunyadi János halála után(1456) kiújult a hatalmi vetélkedés az V. László mögött álló bárói liga -Garai, Cillei- és a Hunyadiak között. Az uralkodó nem akarta Hunyadi János idősebb fiát, Hunyadi Lászlót megerősíteni apja méltóságaiban. Ezeken a méltóságokon nyugodott a Hunyadi liga hatalma( erdélyi vajdaság, temesi ispánság, szörényi bánság, Nándorfehérvár kapitányi cím). Erre válaszul a Hunyadiak emberei Nándorfehérváron megölték az uralkodó bizalmasát, Cillei Ulrikot. A király büntetlenséget ígért, de később Budán elfogatta a Hunyadi fivéreket. Lászlót kivégeztette, Mátyást fogságban tartotta. V. László Magyarországon nem érezte magát biztonságban, ezért -mivel cseh király is volt- Prágába ment és magával vitte Mátyást is. 1457-ben V. László váratlanul meghalt. Ezt követően a Hunyadi liga élén álló Szilágyi Mihály elérte a köznemességre támaszkodva, hogy az országgyűlés 1458 januárjában királlyá válassza a Prágában raboskodó Mátyást. A cseh király csak váltságdíj és házasság(Podjebrád Katalin) fejében engedte el a királyt. Az uralkodó miután elfoglalta a trónt félreállította Szilágyi Mihályt, akit öt évre szavazott meg mellé kormányzónak az országgyűlés. Ezután visszaverte III.(Habsburg) Frigyes és az őt támogató bárók támadását. Mátyás az első időszakban adományokkal nyerte meg ellenfelei egy részét, a többieket katonai úton győzte meg. A korona azonban ekkor még Frigyesnél van. Mátyás a Hunyadi ligának és a köznemességnek köszönhette trónját. Ezért kezdetben a rendekkel egyetértésben kormányzott és folytatta apja törökellenes politikáját. Időközben ismét megkezdődtek a déli végvárrendszer elleni török támadások. A török megtámadja Boszniát. A magyar csapatok Boszniába vonulnak, ám a kiegyenlített erőviszonyok miatt egyikük sem kockáztatja meg a döntő ütközetet. Mátyás 1463-ban megszerzi Jajcát, majd kettéosztják Boszniát. Északon magyar, délen török várrendszer épül ki.
Mátyás 1463-ban, hogy teljes jogú uralkodó legyen kiváltja III. Frigyestől a koronát. 80 ezer forintot fizet és Sopront is visszakapja. Ezután az uralkodó egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség érdekeit. Az országgyűlésen a saját akaratát kényszerítette a rendekre. Az államigazgatás megreformálásakor a rendi hivatalok szerepének csökkentésére, az egyedül tőle függő hivatalok erősítésére törekedett. Egyesítette a titkos- és a főkancelláriát -ezzel korlátozta a királyi tanácsot- és élére bizalmasát helyezte. A főkincstartói tisztséget megszüntette. Helyére köznemesi és polgári származású kincstartókat nevezett ki, akiket közvetlenül irányított. Mátyás egy a személyéhez hű tisztségviselői réteget hozott létre. A királyra visszaszálló birtokokat eladományozta, hogy új, személyéhez hű bárói réteget hozzon létre(Bátoryak, Szapolyaiak).
Jövedelmek: Tervei megvalósításához Mátyásnak erőteljesen növelnie kellett a bevételeket. A királyi jövedelmeket a parasztok adóinak jelentős növekedésével emelte. 1467-ben a kapuadó helyett bevezette a füstpénzt. Így már nem portánként, hanem háztartásokként kellett fizetni. Legnagyobb bevételét a rendszeresen beszedett -évente akár kétszer is- rendkívüli hadiadó -1 forint telkenként- jelentette. A kincstári jövedelmek 500 ezer-750 ezer forintra növekedtek. Mátyás jövedelmei európai viszonylatban is jelentősek voltak. A török szultán bevétele kb. 1,800,000 forint volt.
A fekete sereg: Mátyás jövedelmeivel párhuzamban építette ki a később fekete seregnek nevezett haderőt. A sereg jelentős részét -15-20 ezer főt- igyekezett mindig fegyverben tartani. Ez hatalmas költségeket jelentett. Egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kapott havonta. A bevételek jelentős részét a fekete sereg emésztette fel. A fekete sereg teljes mértékben az uralkodó irányítása alatt állt. Ez a sereg nem csak hódításokra szolgált, de növelte a király erejét a rendekkel szemben. A fekete sereg magját egykori husziták alkották. Katonáit és vezéreit(Magyar Balázs, Kinizsi Pál) csehek, németek, magyarok alkották. A hadsereg modernnek számított a korban, mivel jelentős gyalogsággal rendelkezett. Voltak ágyúik is.
A reneszánsz uralkodó: Mátyás korának művelt uralkodói közé tartozott. Több nyelven beszélt és írt. A kor szokása szerint dinasztiát szeretett volna alapítani. Első felesége után 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Beatrixot. Beatrixnak jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar királyi udvarban meghonosodott a reneszánsz műveltség és életvitel. A reneszánsz udvar fenntartása a fekete sereg után Mátyás kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Reneszánsz építkezés folyt a budai és a visegrádi palotában. A magyar urak többsége ellenszenvet érzett a kifinomult udvar iránt, mert beatrix érkezése után megszűnt az uralkodó és alattvalói kapcsolatának közvetlensége. Mátyás hatalmas 2000-2500 könyvből álló könyvtárat gyűjtött össze. Ezeket a könyveket corvináknak nevezik. Mátyás az udvarába hivatott számos olasz humanistát.
Külpolitika 1463 után: Mátyás a török ellen csak védekezett, nem kockáztatott meg nagyobb támadó hadjáratot. A végvári rendszert megerősítette: a várakat felújították, a katonák rendszeresen megkapták zsoldjukat. 1468-ban a cseh trón megszerzésére indított háborút az uralkodó, ennek ürügye az volt, hogy a cseh király huszita volt. A cseh hadjáratok változó eredménnyel folytak. Mátyás elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, ahol 1469-ben cseh királlyá választották. Csehországban azonban nem boldogult. Podjebrád György halála után a csehek Jagelló Ulászlót ültették a trónra, akivel Mátyás hosszú harcok után 1479-ben kompromisszumos békét kötött. Mátyás és Ulászló kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát és az országot megosztották. Mátyásé lett Morvaország és Szilézia, Ulászlóé pedig Csehország. Miután a német-római császár III.(Habsburg) Frigyes nem ismerte el cseh királynak, Mátyás megtámadta Ausztriát. A Frigyes elleni háború kisebb megszakításokkal haláláig tartott. 1485-ben elfoglalja Bécset. Mátyás kisérletet tett a német-római császári cím megszerzésére. A hatalmától tartó német rendek azonban Frigyes mögé álltak és annak fiát(Miksát) választották 1486-ban uralkodóvá.
A költséges nyugati hadjáratok és a rendek háttérbe szorítása miatt hívei egy része szembefordult Mátyással(mint Vitéz János, Janus Pannonius). Ezek egy összeesküvést szerveztek 1471-ben és Jagelló Kázmért hívták meg a trónra. Mátyás az összeesküvést elfojtotta, vezetőinek egy részét adományokkal megnyerte.
A magyar nemesség a cseh és osztrák háborúknál fontosabbnak tartotta volna a török elleni háborút. Nyomásukra és válaszul a betörésekre a király hadat indított a Délvidéken. 1479-ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál és Báthori István(erdélyi vajda) visszaverte az Erdélybe betörő törököket. Az uralkodó a törökökkel békére törekedett, így 1483-ban békét köt velük, amit a magyar királyok 1520-ig nyújtanak majd.
Trónutódlás: Mátyás 1463-ban elfogadta, hogyha fiú utód nélkül hal meg akkor Frigyesé vagy utódjáé lesz a trón. Mátyásnak azonban egyik feleségétől sem született gyereke. Emiatt a trónutódlás uralkodásának egyik központi kérdésévé vált. Egy bécsi polgárlánytól született fia -Corvin János- , aki számára igyekezett biztosítani a trónt. Corvin János a kor szokása szerint törvénytelennek volt és alacsony származású. Ezért Mátyás a fiút az ország leghatalmasabb birtokosává tette. 1486-ban meghozza a nádori tőrvényt, melyben -fia remélt támogatóját- a nádort a király helyettesévé tette, királyválasztáskor neki juttatta az első szavazatot. A köznemesség megnyerése érdekében megerősítette a szolgabírók és az alispánok szerepét a vármegyékben. Mátyás 1490-ben meghal. A nemesség arra törekedett, hogy többet hozzá hasonló uralkodó ne kerüljön a magyar trónra. Egykori hívei közül szinte senki nem állt ki fia, Corvin János mellett. A halálát követő trónharcból Jagelló Ulászló kerül ki győztesen.
Hunyadi János halála után(1456) kiújult a hatalmi vetélkedés az V. László mögött álló bárói liga -Garai, Cillei- és a Hunyadiak között. Az uralkodó nem akarta Hunyadi János idősebb fiát, Hunyadi Lászlót megerősíteni apja méltóságaiban. Ezeken a méltóságokon nyugodott a Hunyadi liga hatalma( erdélyi vajdaság, temesi ispánság, szörényi bánság, Nándorfehérvár kapitányi cím). Erre válaszul a Hunyadiak emberei Nándorfehérváron megölték az uralkodó bizalmasát, Cillei Ulrikot. A király büntetlenséget ígért, de később Budán elfogatta a Hunyadi fivéreket. Lászlót kivégeztette, Mátyást fogságban tartotta. V. László Magyarországon nem érezte magát biztonságban, ezért -mivel cseh király is volt- Prágába ment és magával vitte Mátyást is. 1457-ben V. László váratlanul meghalt. Ezt követően a Hunyadi liga élén álló Szilágyi Mihály elérte a köznemességre támaszkodva, hogy az országgyűlés 1458 januárjában királlyá válassza a Prágában raboskodó Mátyást. A cseh király csak váltságdíj és házasság(Podjebrád Katalin) fejében engedte el a királyt. Az uralkodó miután elfoglalta a trónt félreállította Szilágyi Mihályt, akit öt évre szavazott meg mellé kormányzónak az országgyűlés. Ezután visszaverte III.(Habsburg) Frigyes és az őt támogató bárók támadását. Mátyás az első időszakban adományokkal nyerte meg ellenfelei egy részét, a többieket katonai úton győzte meg. A korona azonban ekkor még Frigyesnél van. Mátyás a Hunyadi ligának és a köznemességnek köszönhette trónját. Ezért kezdetben a rendekkel egyetértésben kormányzott és folytatta apja törökellenes politikáját. Időközben ismét megkezdődtek a déli végvárrendszer elleni török támadások. A török megtámadja Boszniát. A magyar csapatok Boszniába vonulnak, ám a kiegyenlített erőviszonyok miatt egyikük sem kockáztatja meg a döntő ütközetet. Mátyás 1463-ban megszerzi Jajcát, majd kettéosztják Boszniát. Északon magyar, délen török várrendszer épül ki.
Mátyás 1463-ban, hogy teljes jogú uralkodó legyen kiváltja III. Frigyestől a koronát. 80 ezer forintot fizet és Sopront is visszakapja. Ezután az uralkodó egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség érdekeit. Az országgyűlésen a saját akaratát kényszerítette a rendekre. Az államigazgatás megreformálásakor a rendi hivatalok szerepének csökkentésére, az egyedül tőle függő hivatalok erősítésére törekedett. Egyesítette a titkos- és a főkancelláriát -ezzel korlátozta a királyi tanácsot- és élére bizalmasát helyezte. A főkincstartói tisztséget megszüntette. Helyére köznemesi és polgári származású kincstartókat nevezett ki, akiket közvetlenül irányított. Mátyás egy a személyéhez hű tisztségviselői réteget hozott létre. A királyra visszaszálló birtokokat eladományozta, hogy új, személyéhez hű bárói réteget hozzon létre(Bátoryak, Szapolyaiak).
Jövedelmek: Tervei megvalósításához Mátyásnak erőteljesen növelnie kellett a bevételeket. A királyi jövedelmeket a parasztok adóinak jelentős növekedésével emelte. 1467-ben a kapuadó helyett bevezette a füstpénzt. Így már nem portánként, hanem háztartásokként kellett fizetni. Legnagyobb bevételét a rendszeresen beszedett -évente akár kétszer is- rendkívüli hadiadó -1 forint telkenként- jelentette. A kincstári jövedelmek 500 ezer-750 ezer forintra növekedtek. Mátyás jövedelmei európai viszonylatban is jelentősek voltak. A török szultán bevétele kb. 1,800,000 forint volt.
A fekete sereg: Mátyás jövedelmeivel párhuzamban építette ki a később fekete seregnek nevezett haderőt. A sereg jelentős részét -15-20 ezer főt- igyekezett mindig fegyverben tartani. Ez hatalmas költségeket jelentett. Egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kapott havonta. A bevételek jelentős részét a fekete sereg emésztette fel. A fekete sereg teljes mértékben az uralkodó irányítása alatt állt. Ez a sereg nem csak hódításokra szolgált, de növelte a király erejét a rendekkel szemben. A fekete sereg magját egykori husziták alkották. Katonáit és vezéreit(Magyar Balázs, Kinizsi Pál) csehek, németek, magyarok alkották. A hadsereg modernnek számított a korban, mivel jelentős gyalogsággal rendelkezett. Voltak ágyúik is.
A reneszánsz uralkodó: Mátyás korának művelt uralkodói közé tartozott. Több nyelven beszélt és írt. A kor szokása szerint dinasztiát szeretett volna alapítani. Első felesége után 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Beatrixot. Beatrixnak jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar királyi udvarban meghonosodott a reneszánsz műveltség és életvitel. A reneszánsz udvar fenntartása a fekete sereg után Mátyás kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Reneszánsz építkezés folyt a budai és a visegrádi palotában. A magyar urak többsége ellenszenvet érzett a kifinomult udvar iránt, mert beatrix érkezése után megszűnt az uralkodó és alattvalói kapcsolatának közvetlensége. Mátyás hatalmas 2000-2500 könyvből álló könyvtárat gyűjtött össze. Ezeket a könyveket corvináknak nevezik. Mátyás az udvarába hivatott számos olasz humanistát.
Külpolitika 1463 után: Mátyás a török ellen csak védekezett, nem kockáztatott meg nagyobb támadó hadjáratot. A végvári rendszert megerősítette: a várakat felújították, a katonák rendszeresen megkapták zsoldjukat. 1468-ban a cseh trón megszerzésére indított háborút az uralkodó, ennek ürügye az volt, hogy a cseh király huszita volt. A cseh hadjáratok változó eredménnyel folytak. Mátyás elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, ahol 1469-ben cseh királlyá választották. Csehországban azonban nem boldogult. Podjebrád György halála után a csehek Jagelló Ulászlót ültették a trónra, akivel Mátyás hosszú harcok után 1479-ben kompromisszumos békét kötött. Mátyás és Ulászló kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát és az országot megosztották. Mátyásé lett Morvaország és Szilézia, Ulászlóé pedig Csehország. Miután a német-római császár III.(Habsburg) Frigyes nem ismerte el cseh királynak, Mátyás megtámadta Ausztriát. A Frigyes elleni háború kisebb megszakításokkal haláláig tartott. 1485-ben elfoglalja Bécset. Mátyás kisérletet tett a német-római császári cím megszerzésére. A hatalmától tartó német rendek azonban Frigyes mögé álltak és annak fiát(Miksát) választották 1486-ban uralkodóvá.
A költséges nyugati hadjáratok és a rendek háttérbe szorítása miatt hívei egy része szembefordult Mátyással(mint Vitéz János, Janus Pannonius). Ezek egy összeesküvést szerveztek 1471-ben és Jagelló Kázmért hívták meg a trónra. Mátyás az összeesküvést elfojtotta, vezetőinek egy részét adományokkal megnyerte.
A magyar nemesség a cseh és osztrák háborúknál fontosabbnak tartotta volna a török elleni háborút. Nyomásukra és válaszul a betörésekre a király hadat indított a Délvidéken. 1479-ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál és Báthori István(erdélyi vajda) visszaverte az Erdélybe betörő törököket. Az uralkodó a törökökkel békére törekedett, így 1483-ban békét köt velük, amit a magyar királyok 1520-ig nyújtanak majd.
Trónutódlás: Mátyás 1463-ban elfogadta, hogyha fiú utód nélkül hal meg akkor Frigyesé vagy utódjáé lesz a trón. Mátyásnak azonban egyik feleségétől sem született gyereke. Emiatt a trónutódlás uralkodásának egyik központi kérdésévé vált. Egy bécsi polgárlánytól született fia -Corvin János- , aki számára igyekezett biztosítani a trónt. Corvin János a kor szokása szerint törvénytelennek volt és alacsony származású. Ezért Mátyás a fiút az ország leghatalmasabb birtokosává tette. 1486-ban meghozza a nádori tőrvényt, melyben -fia remélt támogatóját- a nádort a király helyettesévé tette, királyválasztáskor neki juttatta az első szavazatot. A köznemesség megnyerése érdekében megerősítette a szolgabírók és az alispánok szerepét a vármegyékben. Mátyás 1490-ben meghal. A nemesség arra törekedett, hogy többet hozzá hasonló uralkodó ne kerüljön a magyar trónra. Egykori hívei közül szinte senki nem állt ki fia, Corvin János mellett. A halálát követő trónharcból Jagelló Ulászló kerül ki győztesen.
2009. március 5., csütörtök
XII. Tétel: A reformáció és az ellenreformáció főbb irányzatai, jellegzetességei
Reformáció és a katolikus megújulás
A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.
A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.
2009. március 4., szerda
V. Tétel: IV. Béla uralkodásának jellemzői a tatárjárás előtt és után
IV. Béla és a tatárjárás
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)