Reformáció és a katolikus megújulás
A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.
2009. március 5., csütörtök
2009. március 4., szerda
V. Tétel: IV. Béla uralkodásának jellemzői a tatárjárás előtt és után
IV. Béla és a tatárjárás
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
2009. március 3., kedd
XV. Tétel: A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon
A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon
Mária Terézia és II. József
Mária Terézia 1740-ben kerül hatalomra a pragmatika szankció alapján. Uralkodása kezdetén az őt el nem ismerő uralkodók megtámadták a Habsburg Birodalmat, kitör az osztrák örökösödéi háború. Ez 1740-1748-ig tart. II. Nagy Frigyes porosz király seregei elfoglalják Sziléziát 1742-ben. A bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban tőrnek előre. A vészhelyzetben Magyarország rendjei segítik ki az uralkodót, azzal, hogy megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A rendek ezzel a Birodalmon belül megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette. Az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát próbálja majd visszaszerezni Mária Terézia a hétéves háború során(1756-1763), de nem jár sikerrel.
Mária Terézia -elődeivel ellentétben- törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse. Ezt, úgy próbálta elérni, hogy új kitüntetéseket alapított -például a Szent István rend-, hazahozatta Dalmáciából Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. 1749-ben alapította a Theresianumot, ami a magyar nemesi ifjúság nevelésére szolgált és 1760-ban a magyar nemesi testőrséget, mely a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét segítette.
Mária Terézia rendeletei: Az uralkodó nagyhatalmi állásának megőrzése érdekében rákényszerül egy állandó hadsereg fejlesztésére, ami viszont óriási összegeket emészt fel. Ezért szükségessé válik az állami jövedelmek erőteljes növekedése. Az uralkodó reformprogramot vezet be, ami a porosz reformok mintáján alapult. Átszervezésekkel olcsóbbá és átláthatóbbá próbálta tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországon a rendek 1751-ben visszautasítják a nemesi adófizetést. Mária Terézia így közvetett módon 1754-ben egy vámrendelettel csapolja meg a nemesség jövedelmeit. kettős vámhatárt alakít ki, ami egy belső határ az örökös tartományok és Magyarország között. Magyarország elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket szállított Ausztriába, míg onnan általában ipari áruk, textíliák érkeztek. Mária Terézia merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, melynek lényege az arany felhalmozása volt. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Ez a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette az állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek állami adót. Miután az országgyűlés 1764-ben visszautasította a kérdés rendezését, a királynő az 1767-es Urbárium rendeletben maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. A jobbágyoknak heti egy nap igásrobotot, vagy heti két nap gyalogrobotot kellett végezniük. Rögzítették a majorsági és az úrbéres földek arányát. 1777-ben adja ki tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t. Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülő iskolarendszert terveztek meg. Államilag előírt tantervet vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése. Előtérbe került a földrajz, a történelem, a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az egyház kezén maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. A rendelet nem mondta ki az általános tankötelezettséget.
II. József 1740-ben született és 1780-ban került hatalomra. Már 1761-ben sűrgeti a reformokat. Apja Lotharingiai Ferenc, aki 1745-ben lesz Német-Római császár. II. József 1765-ben lesz Német-Római császár. Feleségei sorban meghalnak. Álnéven, álöltözetben utazgatta be az országot. Mikor hatalomra kerül nem koronáztatja meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Rendeletekkel akar kormányozni. Őt nevezik a "kalapos királynak". A magyar koronát Bécsbe vitette. Az elmaradottabb területeket akarta felzárkóztatni. Ehez új kormányzati modellt dolgozott ki. Uralkodása 10 évében több, mint 6 ezer rendeletet hozott. Elképzeléseinek összességét jozefinizmusnak nevezzük. Ez a Birodalom modernizációjára irányul. 1781-ben kiadja a cenzúra rendeletet és a türelmi rendeletet. A türelmi rendeletben az evangélikusoknak, a kálvinistáknak, az ortodoxoknak a korábbinál szabadabb vallásgyakorlást biztosított és az állampolgári jogok gyakorlását függetlenné tette a felekezettől(egyháztól). A cenzúra rendeletben kivette a cenzust az egyház kezéből. 1782-ben a betegápolással és tanítással foglalkozó szerzetesrendeken kívül feloszlatta a szerzetesrendeket. 1784-ben hozza meg nyelvrendeletét, melyben hivatalos államnyelvnek a németet teszi meg. Ez viszont nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében. Ebben az évben rendeli el először a népszámlálást és a birtokösszeírást. Ezzel készíti elő a nemesség megadóztatásának kísérletet. 1785-ben az 1784-es román parasztfelkelés kapcsán hozza meg a jobbágyrendeletét. Ebben engedélyezi a szabad költözködést, a szabad házasodást, a mesterség tanulását és eltörli a jobbágy szó használatát. 1786-ban újabb népszámlálást és birtokösszeírást rendel el, de ekkor már pattanásig feszült a helyzet az uralkodó és a rendek között. A nemesi vármegyéket fel akarja számolni, ezért az országot 10 kerületre osztotta. 1788-ban a törökök ellen háborúzik és a hadjáratban halálos betegséget kap. 1790-ben hal meg. Halálos ágyán rendeleteit visszavonja, kivéve a türelmi-, a jobbágy-, és egy az alsópapságra vonatkozó rendeletét.
Mária Terézia és II. József
Mária Terézia 1740-ben kerül hatalomra a pragmatika szankció alapján. Uralkodása kezdetén az őt el nem ismerő uralkodók megtámadták a Habsburg Birodalmat, kitör az osztrák örökösödéi háború. Ez 1740-1748-ig tart. II. Nagy Frigyes porosz király seregei elfoglalják Sziléziát 1742-ben. A bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban tőrnek előre. A vészhelyzetben Magyarország rendjei segítik ki az uralkodót, azzal, hogy megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A rendek ezzel a Birodalmon belül megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette. Az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát próbálja majd visszaszerezni Mária Terézia a hétéves háború során(1756-1763), de nem jár sikerrel.
Mária Terézia -elődeivel ellentétben- törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse. Ezt, úgy próbálta elérni, hogy új kitüntetéseket alapított -például a Szent István rend-, hazahozatta Dalmáciából Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. 1749-ben alapította a Theresianumot, ami a magyar nemesi ifjúság nevelésére szolgált és 1760-ban a magyar nemesi testőrséget, mely a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét segítette.
Mária Terézia rendeletei: Az uralkodó nagyhatalmi állásának megőrzése érdekében rákényszerül egy állandó hadsereg fejlesztésére, ami viszont óriási összegeket emészt fel. Ezért szükségessé válik az állami jövedelmek erőteljes növekedése. Az uralkodó reformprogramot vezet be, ami a porosz reformok mintáján alapult. Átszervezésekkel olcsóbbá és átláthatóbbá próbálta tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországon a rendek 1751-ben visszautasítják a nemesi adófizetést. Mária Terézia így közvetett módon 1754-ben egy vámrendelettel csapolja meg a nemesség jövedelmeit. kettős vámhatárt alakít ki, ami egy belső határ az örökös tartományok és Magyarország között. Magyarország elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket szállított Ausztriába, míg onnan általában ipari áruk, textíliák érkeztek. Mária Terézia merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, melynek lényege az arany felhalmozása volt. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Ez a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette az állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek állami adót. Miután az országgyűlés 1764-ben visszautasította a kérdés rendezését, a királynő az 1767-es Urbárium rendeletben maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. A jobbágyoknak heti egy nap igásrobotot, vagy heti két nap gyalogrobotot kellett végezniük. Rögzítették a majorsági és az úrbéres földek arányát. 1777-ben adja ki tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t. Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülő iskolarendszert terveztek meg. Államilag előírt tantervet vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése. Előtérbe került a földrajz, a történelem, a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az egyház kezén maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. A rendelet nem mondta ki az általános tankötelezettséget.
II. József 1740-ben született és 1780-ban került hatalomra. Már 1761-ben sűrgeti a reformokat. Apja Lotharingiai Ferenc, aki 1745-ben lesz Német-Római császár. II. József 1765-ben lesz Német-Római császár. Feleségei sorban meghalnak. Álnéven, álöltözetben utazgatta be az országot. Mikor hatalomra kerül nem koronáztatja meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Rendeletekkel akar kormányozni. Őt nevezik a "kalapos királynak". A magyar koronát Bécsbe vitette. Az elmaradottabb területeket akarta felzárkóztatni. Ehez új kormányzati modellt dolgozott ki. Uralkodása 10 évében több, mint 6 ezer rendeletet hozott. Elképzeléseinek összességét jozefinizmusnak nevezzük. Ez a Birodalom modernizációjára irányul. 1781-ben kiadja a cenzúra rendeletet és a türelmi rendeletet. A türelmi rendeletben az evangélikusoknak, a kálvinistáknak, az ortodoxoknak a korábbinál szabadabb vallásgyakorlást biztosított és az állampolgári jogok gyakorlását függetlenné tette a felekezettől(egyháztól). A cenzúra rendeletben kivette a cenzust az egyház kezéből. 1782-ben a betegápolással és tanítással foglalkozó szerzetesrendeken kívül feloszlatta a szerzetesrendeket. 1784-ben hozza meg nyelvrendeletét, melyben hivatalos államnyelvnek a németet teszi meg. Ez viszont nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében. Ebben az évben rendeli el először a népszámlálást és a birtokösszeírást. Ezzel készíti elő a nemesség megadóztatásának kísérletet. 1785-ben az 1784-es román parasztfelkelés kapcsán hozza meg a jobbágyrendeletét. Ebben engedélyezi a szabad költözködést, a szabad házasodást, a mesterség tanulását és eltörli a jobbágy szó használatát. 1786-ban újabb népszámlálást és birtokösszeírást rendel el, de ekkor már pattanásig feszült a helyzet az uralkodó és a rendek között. A nemesi vármegyéket fel akarja számolni, ezért az országot 10 kerületre osztotta. 1788-ban a törökök ellen háborúzik és a hadjáratban halálos betegséget kap. 1790-ben hal meg. Halálos ágyán rendeleteit visszavonja, kivéve a türelmi-, a jobbágy-, és egy az alsópapságra vonatkozó rendeletét.
2009. február 26., csütörtök
XVIII.Tétel: A nemzetállamok kialakulása német példán keresztül
A német egység
Az 1848-as forradalmaknál nem alakul ki nemzetállam a porosz területeken.
A porosz gazdaság gyors fejlődésnek indul a XIX. században, ennek látványos része a vasútépítés. Rengeteg szénlelőhelyet és vasérclelőhelyet tárnak fel. Acéltermelés is megindul. A német származású Siemens hulladék vasból állít elő acélt. Fontos iparvidékek: Ruhr-vidék, Szilézia, Berlin környéke. Megjelenik az igény egy egységes vámrendszerre. Ez lesz a Vámszövetség, ami még 1834-ben alakul meg, Zollverein(ejtsd: collferájn) a neve. 39 német állam alkotja, de Ausztria nincs benne. Két elképzelés van az egységes német államra. Az egyik a kisnémet egység a poroszok vezetésével, a másik a nagynémet egység az osztrákok vezetésével. A nagynémet egységet Franciaország és Anglia nem nézné jó szemmel. Végül is a kisnémet egység fog megalakulni.
Az egység létrejötte: Poroszország jóval fejlettebb, mint a környező országok. Erős hadseregük van, amely a legfejlettebb a térségben. Ez az erős hadsereg elsősorban Otto von Bismarck-nak köszönhető, akit az 1862-ben nevezett ki I.Vilmos kancellárnak. Vilmos 1861-ben került hatalomra és liberális reformokat vezetett be. Bismarck másik neve a "Vaskancellár". Ő vezeti be az általános hadkötelezettséget 18 éves kortól. Mindenkit kiképeztetett, így egy gyorsan mozgósítható hadsereget kapott. Laktanyákat létesített az esetleges mozgósítások esetére. Ezenkívül modernizálta a hadsereg felszerelését.
1864-ben kitör a Dán háború, mivel meghal a dán király és Poroszország területi igényekkel lép fel ellene. A harc Holstein(Holstejn) és Schleswig(Sleszvig) megszerzéséért indul. Legalábbis látszólag. Az elsődleges cél a közbeavatkozó Ausztria haderejének felmérése volt, ugyanis az osztrákok is területi igényekkel léptek fel Dániával szemben. Végül is a poroszok megszerzik az északibb területet Schleswiget, míg az osztrákoké lesz Holstein. Bismarck ezzel a csellel felismeri a Habsburg Birodalom gyengeségét és az 1866-ra tervezett, osztrákok elleni villámháborúra kiegyezik a franciákkal. Ennek értelmében Franciaország megkapta Luxemburg felett az uralmat. 1866-ban aztán egy villámháborúban, Königgratz-nél(Königrétc) a poroszok döntő vereséget mértek az osztrák hadakra. Poroszország enyhe békefeltételeket szab, de mind e mellett megszerzi Holsteint. A háború után Poroszországhoz kapcsolják az Észak-német államokat. Ezzel 1867-ben 18 tagállammal létrejön az Észak-Német Szövetség. A szövetségben nincs benne Bajorország, Baden, Hessen, Ausztria, Württemberg. Ausztria kivételével a déli német államok a Dél-német Szövetségbe tömörültek, aminek viszont nem volt gyakorlati jelentősége. III.Napóleon háborúval fenyegeti meg a déli német államokat, ha csatlakoznak az Észak-német szövetséghez. 1870-1871(-)ben zajlik a francia-porosz háború. A háborút a spanyol trón megüresedése okozta. Napóleon spanyol király akart lenni, de a poroszok is indítottak egy jelöltet a trónra. Franciaország erre hadatüzen az Észak-német Szövetségnek. A poroszok legyőzik a franciákat és megostromolják Párizst is. III.Napóleont leváltják.
1871. január 18-án I.Vilmos a versaillesi kastély tükörtermében kiálltja ki az egységes Német Birodalmat. A franciáktól elveszik Elzászt és Lotaringiát, amik fontos iparvidékek. Németország lakossága 40 millió fő, ezenkívül Németország Európa legerősebb katonai hatalmává válik. A császár I.Vilmos lesz, akinek az alkotmány nagy hatalmat biztosít.
Az 1848-as forradalmaknál nem alakul ki nemzetállam a porosz területeken.
A porosz gazdaság gyors fejlődésnek indul a XIX. században, ennek látványos része a vasútépítés. Rengeteg szénlelőhelyet és vasérclelőhelyet tárnak fel. Acéltermelés is megindul. A német származású Siemens hulladék vasból állít elő acélt. Fontos iparvidékek: Ruhr-vidék, Szilézia, Berlin környéke. Megjelenik az igény egy egységes vámrendszerre. Ez lesz a Vámszövetség, ami még 1834-ben alakul meg, Zollverein(ejtsd: collferájn) a neve. 39 német állam alkotja, de Ausztria nincs benne. Két elképzelés van az egységes német államra. Az egyik a kisnémet egység a poroszok vezetésével, a másik a nagynémet egység az osztrákok vezetésével. A nagynémet egységet Franciaország és Anglia nem nézné jó szemmel. Végül is a kisnémet egység fog megalakulni.
Az egység létrejötte: Poroszország jóval fejlettebb, mint a környező országok. Erős hadseregük van, amely a legfejlettebb a térségben. Ez az erős hadsereg elsősorban Otto von Bismarck-nak köszönhető, akit az 1862-ben nevezett ki I.Vilmos kancellárnak. Vilmos 1861-ben került hatalomra és liberális reformokat vezetett be. Bismarck másik neve a "Vaskancellár". Ő vezeti be az általános hadkötelezettséget 18 éves kortól. Mindenkit kiképeztetett, így egy gyorsan mozgósítható hadsereget kapott. Laktanyákat létesített az esetleges mozgósítások esetére. Ezenkívül modernizálta a hadsereg felszerelését.
1864-ben kitör a Dán háború, mivel meghal a dán király és Poroszország területi igényekkel lép fel ellene. A harc Holstein(Holstejn) és Schleswig(Sleszvig) megszerzéséért indul. Legalábbis látszólag. Az elsődleges cél a közbeavatkozó Ausztria haderejének felmérése volt, ugyanis az osztrákok is területi igényekkel léptek fel Dániával szemben. Végül is a poroszok megszerzik az északibb területet Schleswiget, míg az osztrákoké lesz Holstein. Bismarck ezzel a csellel felismeri a Habsburg Birodalom gyengeségét és az 1866-ra tervezett, osztrákok elleni villámháborúra kiegyezik a franciákkal. Ennek értelmében Franciaország megkapta Luxemburg felett az uralmat. 1866-ban aztán egy villámháborúban, Königgratz-nél(Königrétc) a poroszok döntő vereséget mértek az osztrák hadakra. Poroszország enyhe békefeltételeket szab, de mind e mellett megszerzi Holsteint. A háború után Poroszországhoz kapcsolják az Észak-német államokat. Ezzel 1867-ben 18 tagállammal létrejön az Észak-Német Szövetség. A szövetségben nincs benne Bajorország, Baden, Hessen, Ausztria, Württemberg. Ausztria kivételével a déli német államok a Dél-német Szövetségbe tömörültek, aminek viszont nem volt gyakorlati jelentősége. III.Napóleon háborúval fenyegeti meg a déli német államokat, ha csatlakoznak az Észak-német szövetséghez. 1870-1871(-)ben zajlik a francia-porosz háború. A háborút a spanyol trón megüresedése okozta. Napóleon spanyol király akart lenni, de a poroszok is indítottak egy jelöltet a trónra. Franciaország erre hadatüzen az Észak-német Szövetségnek. A poroszok legyőzik a franciákat és megostromolják Párizst is. III.Napóleont leváltják.
1871. január 18-án I.Vilmos a versaillesi kastély tükörtermében kiálltja ki az egységes Német Birodalmat. A franciáktól elveszik Elzászt és Lotaringiát, amik fontos iparvidékek. Németország lakossága 40 millió fő, ezenkívül Németország Európa legerősebb katonai hatalmává válik. A császár I.Vilmos lesz, akinek az alkotmány nagy hatalmat biztosít.
2009. február 25., szerda
X. Tétel: A középkori város és kereskedelem jellemzői
A városok
A középkori városok kialakulásának előzménye, a kora középkorban meginduló mezőgazdasági fejlődés. Olyanok, mint új eszközök használata és a kétnyomásos, háromnyomásos gazdálkodás. A növekvő terménymennyiség következtében az ezredfordulótól gyorsan nőni kezdett a kontinens népessége, két és fél évszázad alatt a duplájára, kb. 75 millióra. A módszerek terjesztésében jelentős szerepet játszottak a kivándorló telepesek a hospesek. A mezőgazdaságban egyre több lett a felesleg, ismét meghatározóvá válik az árutermelés és a pénzgazdálkodás. Elterjedt a vízimalmok használata. Az ókori városok a népvándorlás korában jórészt elpusztultak. A királyi és egyházi központok körül sokan letelepedtek, de ezek nem rendelkeztek önállósággal. A középkori városok önállóságukat a következőképpen vívták ki: Először a távolsági kereskedők alapítottak közösségeket személyük és áruik védelme érdekében. Ezekhez a bizonyos önállóságot élvező csoporthoz csatlakoztak az árutermelés következtében szaporodó kézművesek. A kereskedők vezetésével új, szervezettebb közösségeket, kommunákat hoztak létre. A kommunák a földbirtokosokkal szemben pénzzel, vagy ha kellett erővel kiharcolták önállóságukat, a városi önkormányzatot.
A városi önkormányzat kivívása tulajdonképpen azt jelentette, hogy a városlakók függetlenítették magukat a feudális rendszer jobbágy-földesúr viszonyától. A város jogilag is elkülönült környezetétől. Különböző immunitásokat(kiváltságokat) élveztek. A városi polgárok szabadon választhattak bírókat, egy összegben rótták le adójukat a földesúrnak és a királynak, maguk választhatták plébánosukat. A nagyobb városok rövidesen már csak a királytól függtek. Az önkormányzat révén a városi polgár köztes helyet foglalt el a középkori társadalomban, nem volt nemes, de jobbágy sem. A város élén a polgármester (vagy a bíró) állt, akit a városi tanács választott. Kezdetben a tanácsban csak a leggazdagabb réteg, a kereskedők képviseltethették magukat. A polgárság zömét alkotó iparosmesterek a XIII. századra vívták ki, hogy beleszólhassanak a város irányításába. A városlakók többségét a városi politikából kizárt szegények(plebsek) alkották. A plebsek sorát folyamatosan gyarapított a városba beköltöző jobbágyság.
A céhek: A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók, stb.) érdekvédelmi szervezeteket hoztak létre, ezek a céhek. A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező mesterek. A mesterré válás hosszú folyamat volt. Először évekig kellett inasként szolgálni egy mester mellett, aztán mesterlegényként kellett szolgálni a mester műhelyében. Ha a legény kitanulta a szakma fortélyait, hosszú vándorúton idegen mesterek tudását is el kellt sajátítania.
A mestervizsgát a remekmunka elkészítéséhez kötötték. E nehéz felkészülés megakadályozta a mesterek számának túlzott növekedését, de a szakmai szinvonalat is biztosította. Korlátozták a megtermelhető áruk mennyiségét, hogy minden mester megtudjon élni. Igyekeztek kiküszöbölni a céhen belüli versenyt, ezért szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatot és az árakat. Mindez szigorú minőségi előírásokat is jelentett. A céhen kívüli iparűzőket, az úgynevezett kontárokat elűzték. A céhek fontos szerepet játszottak a város életében. Őriztek egy-egy városfalszakaszt, fenntartották a rendet a városban, támogatták a városi egyházat. Gondoskodtak az elhunyt céhtagok családjáról.
A városokat védelmi célokból fallal vették körül., ez is egy kiváltság volt. A falakkal határolt szűk területen emeletes házakat építettek. A korszakban nem alkalmazták a csatornázást, emiatt gyakran törtek ki járványok. A XI. századtól a városok száma Nyugat-Európában és Itáliában gyorsan nőtt. A nyugati városok elsősorban a környezetüket látták el, ezért közepes méretűek voltak. Ez kb. 4-5 ezer főt jelentett. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállítási joggal is rendelkező nagyvárosok 10-15 ezer embernek adtak otthont. Nyugat-Európában a városok viszonylag egyenletesen helyezkedtek el.
A kereskedelem: A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek. Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti-tenger térségében. A fejletlenebb északi-keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak-Németország és Flandria városaiból iparcikkeket(szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással, ez a Hanza szövetség és 1161-ben kötötték. A két tengeri útvonalat(Levante, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze.
A középkori városok kialakulásának előzménye, a kora középkorban meginduló mezőgazdasági fejlődés. Olyanok, mint új eszközök használata és a kétnyomásos, háromnyomásos gazdálkodás. A növekvő terménymennyiség következtében az ezredfordulótól gyorsan nőni kezdett a kontinens népessége, két és fél évszázad alatt a duplájára, kb. 75 millióra. A módszerek terjesztésében jelentős szerepet játszottak a kivándorló telepesek a hospesek. A mezőgazdaságban egyre több lett a felesleg, ismét meghatározóvá válik az árutermelés és a pénzgazdálkodás. Elterjedt a vízimalmok használata. Az ókori városok a népvándorlás korában jórészt elpusztultak. A királyi és egyházi központok körül sokan letelepedtek, de ezek nem rendelkeztek önállósággal. A középkori városok önállóságukat a következőképpen vívták ki: Először a távolsági kereskedők alapítottak közösségeket személyük és áruik védelme érdekében. Ezekhez a bizonyos önállóságot élvező csoporthoz csatlakoztak az árutermelés következtében szaporodó kézművesek. A kereskedők vezetésével új, szervezettebb közösségeket, kommunákat hoztak létre. A kommunák a földbirtokosokkal szemben pénzzel, vagy ha kellett erővel kiharcolták önállóságukat, a városi önkormányzatot.
A városi önkormányzat kivívása tulajdonképpen azt jelentette, hogy a városlakók függetlenítették magukat a feudális rendszer jobbágy-földesúr viszonyától. A város jogilag is elkülönült környezetétől. Különböző immunitásokat(kiváltságokat) élveztek. A városi polgárok szabadon választhattak bírókat, egy összegben rótták le adójukat a földesúrnak és a királynak, maguk választhatták plébánosukat. A nagyobb városok rövidesen már csak a királytól függtek. Az önkormányzat révén a városi polgár köztes helyet foglalt el a középkori társadalomban, nem volt nemes, de jobbágy sem. A város élén a polgármester (vagy a bíró) állt, akit a városi tanács választott. Kezdetben a tanácsban csak a leggazdagabb réteg, a kereskedők képviseltethették magukat. A polgárság zömét alkotó iparosmesterek a XIII. századra vívták ki, hogy beleszólhassanak a város irányításába. A városlakók többségét a városi politikából kizárt szegények(plebsek) alkották. A plebsek sorát folyamatosan gyarapított a városba beköltöző jobbágyság.
A céhek: A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók, stb.) érdekvédelmi szervezeteket hoztak létre, ezek a céhek. A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező mesterek. A mesterré válás hosszú folyamat volt. Először évekig kellett inasként szolgálni egy mester mellett, aztán mesterlegényként kellett szolgálni a mester műhelyében. Ha a legény kitanulta a szakma fortélyait, hosszú vándorúton idegen mesterek tudását is el kellt sajátítania.
A mestervizsgát a remekmunka elkészítéséhez kötötték. E nehéz felkészülés megakadályozta a mesterek számának túlzott növekedését, de a szakmai szinvonalat is biztosította. Korlátozták a megtermelhető áruk mennyiségét, hogy minden mester megtudjon élni. Igyekeztek kiküszöbölni a céhen belüli versenyt, ezért szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatot és az árakat. Mindez szigorú minőségi előírásokat is jelentett. A céhen kívüli iparűzőket, az úgynevezett kontárokat elűzték. A céhek fontos szerepet játszottak a város életében. Őriztek egy-egy városfalszakaszt, fenntartották a rendet a városban, támogatták a városi egyházat. Gondoskodtak az elhunyt céhtagok családjáról.
A városokat védelmi célokból fallal vették körül., ez is egy kiváltság volt. A falakkal határolt szűk területen emeletes házakat építettek. A korszakban nem alkalmazták a csatornázást, emiatt gyakran törtek ki járványok. A XI. századtól a városok száma Nyugat-Európában és Itáliában gyorsan nőtt. A nyugati városok elsősorban a környezetüket látták el, ezért közepes méretűek voltak. Ez kb. 4-5 ezer főt jelentett. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállítási joggal is rendelkező nagyvárosok 10-15 ezer embernek adtak otthont. Nyugat-Európában a városok viszonylag egyenletesen helyezkedtek el.
A kereskedelem: A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek. Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti-tenger térségében. A fejletlenebb északi-keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak-Németország és Flandria városaiból iparcikkeket(szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással, ez a Hanza szövetség és 1161-ben kötötték. A két tengeri útvonalat(Levante, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze.
2009. február 24., kedd
I. Tétel: Az athéni demokrácia fő jellegzetességei
Az athéni demokrácia
Demokrácia: A többség uralmán alapuló politikai rendszer.
Az athéni demokrácia szerkezete a Kr.e. V. században nyerte el végső formáját, amit Kleiszthenész alakított ki. Kleiszthenész Kr.e. 507-től, mint arisztokrata vezető, alakítja ki az új berendezkedést. Célja megakadályozni a zsarnokság visszatérését, a hatalmat ellenőrizhetővé tenni. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységen nyugodott, szemben a korábbi származási, majd vagyoni besorolással. A területi egységek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak, és a közigazgatásnak az alapjává. Megszüntetik a szabad polgárok közötti jogi különbségeket. Tehát Kleiszthenész 10 kerületre osztja fel Athént, amikben kb. egyenlő számban éltek az emberek, ezzel akarja biztosítani az egyenlő népképviseletet. A 10 kerületet phűlének hívták. Ezenkívül még 3 nagy részre is felosztja a területeket: egy városi, egy tengerparti, és egy belföldi-termelői körzetre. Egy phűlé területe mindhárom részből kellett, hogy álljon, nagyjából területükhöz viszonyítva azonos mértékben. A phűléket többségben a démosz(nép) tagjai irányították, de az arisztokrácia is jelen volt. Minden phűléből 50 ember választottak, akik részt vettek az 500-ak tanácsában, a buléban. A bulé fő feladata a tőrvény előkészítése, a tisztségviselők munkájának ellenőrzése, az állam pénzügyeinek irányítása. A napi dolgok intézésére 50 fős ügyelestes bizottságokat hoztak létre. Mindegyik phűlé választott egy sztratégoszt is, így volt összesen 10 sztratégosz. A sztratégoszok a hadügyekkel foglalkoztak, és ez a tisztség, a többi tisztséggel szemben több éven át is betőlthető volt. A legfőbb hatalom az évenként kb. 40-szer ülésező népgyűlés (ekklészia) kezében volt. A népgyűlés hozta a tőrvényeket, döntött a háború és béke kérdéséről, a külpolitikáról, és itt választották a tisztségviselőket, ellenőrizték a bulét. A tisztségviselők az arkhónok, ők munkájukért pénzt kaptak.Minden athéni polgár, aki betölti a 20. életévét tagja lehet a népgyűlésnek.A rabszolgák, nők, és metioszok nem vehettek részt a népgyűlésen. A metioszok az athéni polgárjoggal nem rendelkező idegen bevándorlók. Athén város a kikötővel együtt kb. 100ezer fős volt, ebből 14ezer ember rendelkezett polgárjoggal. Fontos része az athéni demokráciának a bíróság, mely 6000 tagból állt.600-600 fő minden phűléből. Közűlük kerültek ki az egyes konkrét ügyekben intézkedő bíróság tagjai, akik szolgálatuk idejére napidíjat kaptak . A demokrácia egyik újítása volt a cserépszavazás, mellyel ismét csak a zsarnokság visszatérését akarták megakadályozni. Ha valakiről a polgárok, úgy vélték, hogy zsarnokságra tőr, akkor azt cserépszavazással száműzhették Athénból 10 évre.
Az athéni demokrácia fénykora a persze háborúk utáni időszakra tehető. Ennek egyik legnagyobb alakja az ősi arisztokrata családból származó Periklész, akit 15-ször választottak meg a sztratégoszi posztra. Ez a Kr.e.V. század környéke. Periklész korában a jogi egyenlőség a szabad polgárok számára már megvalósult. A politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is biztosították mindenki számára. A politikai életben sajátos szerepet játszó színházi látogatásért is bevezetik a napidíjat. Az athéni demokrácia fénykora, Athén fénykora.
Demokrácia: A többség uralmán alapuló politikai rendszer.
Az athéni demokrácia szerkezete a Kr.e. V. században nyerte el végső formáját, amit Kleiszthenész alakított ki. Kleiszthenész Kr.e. 507-től, mint arisztokrata vezető, alakítja ki az új berendezkedést. Célja megakadályozni a zsarnokság visszatérését, a hatalmat ellenőrizhetővé tenni. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységen nyugodott, szemben a korábbi származási, majd vagyoni besorolással. A területi egységek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak, és a közigazgatásnak az alapjává. Megszüntetik a szabad polgárok közötti jogi különbségeket. Tehát Kleiszthenész 10 kerületre osztja fel Athént, amikben kb. egyenlő számban éltek az emberek, ezzel akarja biztosítani az egyenlő népképviseletet. A 10 kerületet phűlének hívták. Ezenkívül még 3 nagy részre is felosztja a területeket: egy városi, egy tengerparti, és egy belföldi-termelői körzetre. Egy phűlé területe mindhárom részből kellett, hogy álljon, nagyjából területükhöz viszonyítva azonos mértékben. A phűléket többségben a démosz(nép) tagjai irányították, de az arisztokrácia is jelen volt. Minden phűléből 50 ember választottak, akik részt vettek az 500-ak tanácsában, a buléban. A bulé fő feladata a tőrvény előkészítése, a tisztségviselők munkájának ellenőrzése, az állam pénzügyeinek irányítása. A napi dolgok intézésére 50 fős ügyelestes bizottságokat hoztak létre. Mindegyik phűlé választott egy sztratégoszt is, így volt összesen 10 sztratégosz. A sztratégoszok a hadügyekkel foglalkoztak, és ez a tisztség, a többi tisztséggel szemben több éven át is betőlthető volt. A legfőbb hatalom az évenként kb. 40-szer ülésező népgyűlés (ekklészia) kezében volt. A népgyűlés hozta a tőrvényeket, döntött a háború és béke kérdéséről, a külpolitikáról, és itt választották a tisztségviselőket, ellenőrizték a bulét. A tisztségviselők az arkhónok, ők munkájukért pénzt kaptak.Minden athéni polgár, aki betölti a 20. életévét tagja lehet a népgyűlésnek.A rabszolgák, nők, és metioszok nem vehettek részt a népgyűlésen. A metioszok az athéni polgárjoggal nem rendelkező idegen bevándorlók. Athén város a kikötővel együtt kb. 100ezer fős volt, ebből 14ezer ember rendelkezett polgárjoggal. Fontos része az athéni demokráciának a bíróság, mely 6000 tagból állt.600-600 fő minden phűléből. Közűlük kerültek ki az egyes konkrét ügyekben intézkedő bíróság tagjai, akik szolgálatuk idejére napidíjat kaptak . A demokrácia egyik újítása volt a cserépszavazás, mellyel ismét csak a zsarnokság visszatérését akarták megakadályozni. Ha valakiről a polgárok, úgy vélték, hogy zsarnokságra tőr, akkor azt cserépszavazással száműzhették Athénból 10 évre.
Az athéni demokrácia fénykora a persze háborúk utáni időszakra tehető. Ennek egyik legnagyobb alakja az ősi arisztokrata családból származó Periklész, akit 15-ször választottak meg a sztratégoszi posztra. Ez a Kr.e.V. század környéke. Periklész korában a jogi egyenlőség a szabad polgárok számára már megvalósult. A politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is biztosították mindenki számára. A politikai életben sajátos szerepet játszó színházi látogatásért is bevezetik a napidíjat. Az athéni demokrácia fénykora, Athén fénykora.
IX/B. Tétel: Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai
Az iszlám
Dzsáhilijja: Az iszlám előtti arab világ.
Az arab-félsziget jelentős részét nomád arabok (beduinok) lakták. Az arab egy sémi eredetű népcsoport, mely Afrikából származik, a beduinok pedig törzsi szervezetben élő nomád arabok.
A beduin törzsek egymással harcoltak a száraz, sivatagos területeken a vízért, oázisokért és állatállományért. A törzsek vezetője a sejk volt. A törzsön kívüli emberek meggyilkolása, kirablása nem számított bűnnek Egyes területeken- mint például a Tömjénút mentén-virágzó kereskedővárosok jöttek létre. Közülük a legjelentősebb Mekka, amely egy új vallás bölcsőjévé vált. A város ősi zarándokhely volt, itt őrzik a Kába követ.
Mohamed próféta: 571-ben született Mohamed egy Mekka környéki törzsben. Karavánkereskedővé válik, majd megházasodik egy gazdag özveggyel. Negyven évesen felhagy a kereskedéssel és látomásai hatására új hitet kezd el terjeszteni. Támadást indított a bálványimádat ellen, vallása monoteista volt. Azt hirdette, hogy Isten (Allah), Gabriel arkangyalon keresztül mondta el neki igazságait, parancsait. Az iszlám jelentése: Teljes meghódolás. Hívei kezdetben ismeretségéből és a mekkai szegényekből származtak. Mohamed tanításaiban megveti az uzsorásokat és a kapzsi embereket. A szegények, elesettek gyámolítására buzdít, parancsol. Tanításaiban fontos az egység gondolata. Mekkából a gazdag, majd később uralkodóvá előlépő Omajja család elűzi 622-ben. Ez a hidzsra, az iszlám időszámítás kezdete. A próféta Jathribba költözik, melyet később átneveznek Medinat-al-Nabi(-)nak, azaz a próféta városának. Ez a város Medina. 630-ban Mekka is behódol az új hitnek, többek között azért, mert Mohamed vallási előírássá tette a Kába-kő tiszteletét és a mekkai zarándoklatot.
Iszlám és a Korán: Mohamed medinai évei alatt fejti ki részletesen tanításait, melyeket a hívei jegyeztek fel. Az iszlám hittételei szent könyvében, a Koránban (hirdetés) kerültek kifejezésre.
Az iszlám lényege a szigorú monoteizmus. Nincs Szentháromság. Jézust, mint prófétát elismerik.
A Koránnak 5 fő parancsa van: I. Allahban, az egyetlen istenben és az Ő prófétájában, Mohamaedben való hít. II. Napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, amit rituális mosdás előz meg.
III. Kötelező alamizsnaosztás a szegények javára. IV. A ramadán havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni. V. Minden muszlimnak legalább egyszer az életben el kell zarándokolnia Mekkába.
A muszlim szó jelentése: meghódolt hívő. Az iszlám még számos a mindennapi életre vonatkozó előírást is tartalmaz. Ilyen például az alkohol és a sertéshús fogyasztásának a tiltása. A többnejűséget legfeljebb 4 feleségig engedi. A papságnak nincs olyan kitüntetett szerepe a vallási életben, mint a keresztény világban. A pap nem közvetít Isten és az emberek között, csupán vezeti a közös imát. A pap arab neve az imám. Az élet szinte minden pontját meghatározza a vallás az arab világban. A bírók (kádik) a Korán alapján ítélkeztek. Megemlíthető még a dzsihád, melynek eredeti jelentése a belső lelki küzdelem. Később a "Szent háborút", a hit erőszakkal történő terjesztését kapcsolják hozzá. Fontos, hogy aki a hit terjesztése közben hal meg, az azonnal a Paradicsomba kerül. Fontos könyvek a Koránon kívül: - Hadisz. Ez azon mondások könyve, melyet Mohamed nem illesztett bele a Koránba.
- Szunna. Ez a próféta tetteit tartalmazza.
Dzsáhilijja: Az iszlám előtti arab világ.
Az arab-félsziget jelentős részét nomád arabok (beduinok) lakták. Az arab egy sémi eredetű népcsoport, mely Afrikából származik, a beduinok pedig törzsi szervezetben élő nomád arabok.
A beduin törzsek egymással harcoltak a száraz, sivatagos területeken a vízért, oázisokért és állatállományért. A törzsek vezetője a sejk volt. A törzsön kívüli emberek meggyilkolása, kirablása nem számított bűnnek Egyes területeken- mint például a Tömjénút mentén-virágzó kereskedővárosok jöttek létre. Közülük a legjelentősebb Mekka, amely egy új vallás bölcsőjévé vált. A város ősi zarándokhely volt, itt őrzik a Kába követ.
Mohamed próféta: 571-ben született Mohamed egy Mekka környéki törzsben. Karavánkereskedővé válik, majd megházasodik egy gazdag özveggyel. Negyven évesen felhagy a kereskedéssel és látomásai hatására új hitet kezd el terjeszteni. Támadást indított a bálványimádat ellen, vallása monoteista volt. Azt hirdette, hogy Isten (Allah), Gabriel arkangyalon keresztül mondta el neki igazságait, parancsait. Az iszlám jelentése: Teljes meghódolás. Hívei kezdetben ismeretségéből és a mekkai szegényekből származtak. Mohamed tanításaiban megveti az uzsorásokat és a kapzsi embereket. A szegények, elesettek gyámolítására buzdít, parancsol. Tanításaiban fontos az egység gondolata. Mekkából a gazdag, majd később uralkodóvá előlépő Omajja család elűzi 622-ben. Ez a hidzsra, az iszlám időszámítás kezdete. A próféta Jathribba költözik, melyet később átneveznek Medinat-al-Nabi(-)nak, azaz a próféta városának. Ez a város Medina. 630-ban Mekka is behódol az új hitnek, többek között azért, mert Mohamed vallási előírássá tette a Kába-kő tiszteletét és a mekkai zarándoklatot.
Iszlám és a Korán: Mohamed medinai évei alatt fejti ki részletesen tanításait, melyeket a hívei jegyeztek fel. Az iszlám hittételei szent könyvében, a Koránban (hirdetés) kerültek kifejezésre.
Az iszlám lényege a szigorú monoteizmus. Nincs Szentháromság. Jézust, mint prófétát elismerik.
A Koránnak 5 fő parancsa van: I. Allahban, az egyetlen istenben és az Ő prófétájában, Mohamaedben való hít. II. Napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, amit rituális mosdás előz meg.
III. Kötelező alamizsnaosztás a szegények javára. IV. A ramadán havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni. V. Minden muszlimnak legalább egyszer az életben el kell zarándokolnia Mekkába.
A muszlim szó jelentése: meghódolt hívő. Az iszlám még számos a mindennapi életre vonatkozó előírást is tartalmaz. Ilyen például az alkohol és a sertéshús fogyasztásának a tiltása. A többnejűséget legfeljebb 4 feleségig engedi. A papságnak nincs olyan kitüntetett szerepe a vallási életben, mint a keresztény világban. A pap nem közvetít Isten és az emberek között, csupán vezeti a közös imát. A pap arab neve az imám. Az élet szinte minden pontját meghatározza a vallás az arab világban. A bírók (kádik) a Korán alapján ítélkeztek. Megemlíthető még a dzsihád, melynek eredeti jelentése a belső lelki küzdelem. Később a "Szent háborút", a hit erőszakkal történő terjesztését kapcsolják hozzá. Fontos, hogy aki a hit terjesztése közben hal meg, az azonnal a Paradicsomba kerül. Fontos könyvek a Koránon kívül: - Hadisz. Ez azon mondások könyve, melyet Mohamed nem illesztett bele a Koránba.
- Szunna. Ez a próféta tetteit tartalmazza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)