Hunyadi Mátyás(1458-1490)
Hunyadi János halála után(1456) kiújult a hatalmi vetélkedés az V. László mögött álló bárói liga -Garai, Cillei- és a Hunyadiak között. Az uralkodó nem akarta Hunyadi János idősebb fiát, Hunyadi Lászlót megerősíteni apja méltóságaiban. Ezeken a méltóságokon nyugodott a Hunyadi liga hatalma( erdélyi vajdaság, temesi ispánság, szörényi bánság, Nándorfehérvár kapitányi cím). Erre válaszul a Hunyadiak emberei Nándorfehérváron megölték az uralkodó bizalmasát, Cillei Ulrikot. A király büntetlenséget ígért, de később Budán elfogatta a Hunyadi fivéreket. Lászlót kivégeztette, Mátyást fogságban tartotta. V. László Magyarországon nem érezte magát biztonságban, ezért -mivel cseh király is volt- Prágába ment és magával vitte Mátyást is. 1457-ben V. László váratlanul meghalt. Ezt követően a Hunyadi liga élén álló Szilágyi Mihály elérte a köznemességre támaszkodva, hogy az országgyűlés 1458 januárjában királlyá válassza a Prágában raboskodó Mátyást. A cseh király csak váltságdíj és házasság(Podjebrád Katalin) fejében engedte el a királyt. Az uralkodó miután elfoglalta a trónt félreállította Szilágyi Mihályt, akit öt évre szavazott meg mellé kormányzónak az országgyűlés. Ezután visszaverte III.(Habsburg) Frigyes és az őt támogató bárók támadását. Mátyás az első időszakban adományokkal nyerte meg ellenfelei egy részét, a többieket katonai úton győzte meg. A korona azonban ekkor még Frigyesnél van. Mátyás a Hunyadi ligának és a köznemességnek köszönhette trónját. Ezért kezdetben a rendekkel egyetértésben kormányzott és folytatta apja törökellenes politikáját. Időközben ismét megkezdődtek a déli végvárrendszer elleni török támadások. A török megtámadja Boszniát. A magyar csapatok Boszniába vonulnak, ám a kiegyenlített erőviszonyok miatt egyikük sem kockáztatja meg a döntő ütközetet. Mátyás 1463-ban megszerzi Jajcát, majd kettéosztják Boszniát. Északon magyar, délen török várrendszer épül ki.
Mátyás 1463-ban, hogy teljes jogú uralkodó legyen kiváltja III. Frigyestől a koronát. 80 ezer forintot fizet és Sopront is visszakapja. Ezután az uralkodó egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség érdekeit. Az országgyűlésen a saját akaratát kényszerítette a rendekre. Az államigazgatás megreformálásakor a rendi hivatalok szerepének csökkentésére, az egyedül tőle függő hivatalok erősítésére törekedett. Egyesítette a titkos- és a főkancelláriát -ezzel korlátozta a királyi tanácsot- és élére bizalmasát helyezte. A főkincstartói tisztséget megszüntette. Helyére köznemesi és polgári származású kincstartókat nevezett ki, akiket közvetlenül irányított. Mátyás egy a személyéhez hű tisztségviselői réteget hozott létre. A királyra visszaszálló birtokokat eladományozta, hogy új, személyéhez hű bárói réteget hozzon létre(Bátoryak, Szapolyaiak).
Jövedelmek: Tervei megvalósításához Mátyásnak erőteljesen növelnie kellett a bevételeket. A királyi jövedelmeket a parasztok adóinak jelentős növekedésével emelte. 1467-ben a kapuadó helyett bevezette a füstpénzt. Így már nem portánként, hanem háztartásokként kellett fizetni. Legnagyobb bevételét a rendszeresen beszedett -évente akár kétszer is- rendkívüli hadiadó -1 forint telkenként- jelentette. A kincstári jövedelmek 500 ezer-750 ezer forintra növekedtek. Mátyás jövedelmei európai viszonylatban is jelentősek voltak. A török szultán bevétele kb. 1,800,000 forint volt.
A fekete sereg: Mátyás jövedelmeivel párhuzamban építette ki a később fekete seregnek nevezett haderőt. A sereg jelentős részét -15-20 ezer főt- igyekezett mindig fegyverben tartani. Ez hatalmas költségeket jelentett. Egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kapott havonta. A bevételek jelentős részét a fekete sereg emésztette fel. A fekete sereg teljes mértékben az uralkodó irányítása alatt állt. Ez a sereg nem csak hódításokra szolgált, de növelte a király erejét a rendekkel szemben. A fekete sereg magját egykori husziták alkották. Katonáit és vezéreit(Magyar Balázs, Kinizsi Pál) csehek, németek, magyarok alkották. A hadsereg modernnek számított a korban, mivel jelentős gyalogsággal rendelkezett. Voltak ágyúik is.
A reneszánsz uralkodó: Mátyás korának művelt uralkodói közé tartozott. Több nyelven beszélt és írt. A kor szokása szerint dinasztiát szeretett volna alapítani. Első felesége után 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Beatrixot. Beatrixnak jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar királyi udvarban meghonosodott a reneszánsz műveltség és életvitel. A reneszánsz udvar fenntartása a fekete sereg után Mátyás kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Reneszánsz építkezés folyt a budai és a visegrádi palotában. A magyar urak többsége ellenszenvet érzett a kifinomult udvar iránt, mert beatrix érkezése után megszűnt az uralkodó és alattvalói kapcsolatának közvetlensége. Mátyás hatalmas 2000-2500 könyvből álló könyvtárat gyűjtött össze. Ezeket a könyveket corvináknak nevezik. Mátyás az udvarába hivatott számos olasz humanistát.
Külpolitika 1463 után: Mátyás a török ellen csak védekezett, nem kockáztatott meg nagyobb támadó hadjáratot. A végvári rendszert megerősítette: a várakat felújították, a katonák rendszeresen megkapták zsoldjukat. 1468-ban a cseh trón megszerzésére indított háborút az uralkodó, ennek ürügye az volt, hogy a cseh király huszita volt. A cseh hadjáratok változó eredménnyel folytak. Mátyás elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, ahol 1469-ben cseh királlyá választották. Csehországban azonban nem boldogult. Podjebrád György halála után a csehek Jagelló Ulászlót ültették a trónra, akivel Mátyás hosszú harcok után 1479-ben kompromisszumos békét kötött. Mátyás és Ulászló kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát és az országot megosztották. Mátyásé lett Morvaország és Szilézia, Ulászlóé pedig Csehország. Miután a német-római császár III.(Habsburg) Frigyes nem ismerte el cseh királynak, Mátyás megtámadta Ausztriát. A Frigyes elleni háború kisebb megszakításokkal haláláig tartott. 1485-ben elfoglalja Bécset. Mátyás kisérletet tett a német-római császári cím megszerzésére. A hatalmától tartó német rendek azonban Frigyes mögé álltak és annak fiát(Miksát) választották 1486-ban uralkodóvá.
A költséges nyugati hadjáratok és a rendek háttérbe szorítása miatt hívei egy része szembefordult Mátyással(mint Vitéz János, Janus Pannonius). Ezek egy összeesküvést szerveztek 1471-ben és Jagelló Kázmért hívták meg a trónra. Mátyás az összeesküvést elfojtotta, vezetőinek egy részét adományokkal megnyerte.
A magyar nemesség a cseh és osztrák háborúknál fontosabbnak tartotta volna a török elleni háborút. Nyomásukra és válaszul a betörésekre a király hadat indított a Délvidéken. 1479-ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál és Báthori István(erdélyi vajda) visszaverte az Erdélybe betörő törököket. Az uralkodó a törökökkel békére törekedett, így 1483-ban békét köt velük, amit a magyar királyok 1520-ig nyújtanak majd.
Trónutódlás: Mátyás 1463-ban elfogadta, hogyha fiú utód nélkül hal meg akkor Frigyesé vagy utódjáé lesz a trón. Mátyásnak azonban egyik feleségétől sem született gyereke. Emiatt a trónutódlás uralkodásának egyik központi kérdésévé vált. Egy bécsi polgárlánytól született fia -Corvin János- , aki számára igyekezett biztosítani a trónt. Corvin János a kor szokása szerint törvénytelennek volt és alacsony származású. Ezért Mátyás a fiút az ország leghatalmasabb birtokosává tette. 1486-ban meghozza a nádori tőrvényt, melyben -fia remélt támogatóját- a nádort a király helyettesévé tette, királyválasztáskor neki juttatta az első szavazatot. A köznemesség megnyerése érdekében megerősítette a szolgabírók és az alispánok szerepét a vármegyékben. Mátyás 1490-ben meghal. A nemesség arra törekedett, hogy többet hozzá hasonló uralkodó ne kerüljön a magyar trónra. Egykori hívei közül szinte senki nem állt ki fia, Corvin János mellett. A halálát követő trónharcból Jagelló Ulászló kerül ki győztesen.
2009. március 7., szombat
2009. március 5., csütörtök
XII. Tétel: A reformáció és az ellenreformáció főbb irányzatai, jellegzetességei
Reformáció és a katolikus megújulás
A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.
A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.
2009. március 4., szerda
V. Tétel: IV. Béla uralkodásának jellemzői a tatárjárás előtt és után
IV. Béla és a tatárjárás
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
2009. március 3., kedd
XV. Tétel: A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon
A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon
Mária Terézia és II. József
Mária Terézia 1740-ben kerül hatalomra a pragmatika szankció alapján. Uralkodása kezdetén az őt el nem ismerő uralkodók megtámadták a Habsburg Birodalmat, kitör az osztrák örökösödéi háború. Ez 1740-1748-ig tart. II. Nagy Frigyes porosz király seregei elfoglalják Sziléziát 1742-ben. A bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban tőrnek előre. A vészhelyzetben Magyarország rendjei segítik ki az uralkodót, azzal, hogy megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A rendek ezzel a Birodalmon belül megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette. Az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát próbálja majd visszaszerezni Mária Terézia a hétéves háború során(1756-1763), de nem jár sikerrel.
Mária Terézia -elődeivel ellentétben- törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse. Ezt, úgy próbálta elérni, hogy új kitüntetéseket alapított -például a Szent István rend-, hazahozatta Dalmáciából Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. 1749-ben alapította a Theresianumot, ami a magyar nemesi ifjúság nevelésére szolgált és 1760-ban a magyar nemesi testőrséget, mely a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét segítette.
Mária Terézia rendeletei: Az uralkodó nagyhatalmi állásának megőrzése érdekében rákényszerül egy állandó hadsereg fejlesztésére, ami viszont óriási összegeket emészt fel. Ezért szükségessé válik az állami jövedelmek erőteljes növekedése. Az uralkodó reformprogramot vezet be, ami a porosz reformok mintáján alapult. Átszervezésekkel olcsóbbá és átláthatóbbá próbálta tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországon a rendek 1751-ben visszautasítják a nemesi adófizetést. Mária Terézia így közvetett módon 1754-ben egy vámrendelettel csapolja meg a nemesség jövedelmeit. kettős vámhatárt alakít ki, ami egy belső határ az örökös tartományok és Magyarország között. Magyarország elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket szállított Ausztriába, míg onnan általában ipari áruk, textíliák érkeztek. Mária Terézia merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, melynek lényege az arany felhalmozása volt. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Ez a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette az állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek állami adót. Miután az országgyűlés 1764-ben visszautasította a kérdés rendezését, a királynő az 1767-es Urbárium rendeletben maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. A jobbágyoknak heti egy nap igásrobotot, vagy heti két nap gyalogrobotot kellett végezniük. Rögzítették a majorsági és az úrbéres földek arányát. 1777-ben adja ki tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t. Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülő iskolarendszert terveztek meg. Államilag előírt tantervet vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése. Előtérbe került a földrajz, a történelem, a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az egyház kezén maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. A rendelet nem mondta ki az általános tankötelezettséget.
II. József 1740-ben született és 1780-ban került hatalomra. Már 1761-ben sűrgeti a reformokat. Apja Lotharingiai Ferenc, aki 1745-ben lesz Német-Római császár. II. József 1765-ben lesz Német-Római császár. Feleségei sorban meghalnak. Álnéven, álöltözetben utazgatta be az országot. Mikor hatalomra kerül nem koronáztatja meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Rendeletekkel akar kormányozni. Őt nevezik a "kalapos királynak". A magyar koronát Bécsbe vitette. Az elmaradottabb területeket akarta felzárkóztatni. Ehez új kormányzati modellt dolgozott ki. Uralkodása 10 évében több, mint 6 ezer rendeletet hozott. Elképzeléseinek összességét jozefinizmusnak nevezzük. Ez a Birodalom modernizációjára irányul. 1781-ben kiadja a cenzúra rendeletet és a türelmi rendeletet. A türelmi rendeletben az evangélikusoknak, a kálvinistáknak, az ortodoxoknak a korábbinál szabadabb vallásgyakorlást biztosított és az állampolgári jogok gyakorlását függetlenné tette a felekezettől(egyháztól). A cenzúra rendeletben kivette a cenzust az egyház kezéből. 1782-ben a betegápolással és tanítással foglalkozó szerzetesrendeken kívül feloszlatta a szerzetesrendeket. 1784-ben hozza meg nyelvrendeletét, melyben hivatalos államnyelvnek a németet teszi meg. Ez viszont nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében. Ebben az évben rendeli el először a népszámlálást és a birtokösszeírást. Ezzel készíti elő a nemesség megadóztatásának kísérletet. 1785-ben az 1784-es román parasztfelkelés kapcsán hozza meg a jobbágyrendeletét. Ebben engedélyezi a szabad költözködést, a szabad házasodást, a mesterség tanulását és eltörli a jobbágy szó használatát. 1786-ban újabb népszámlálást és birtokösszeírást rendel el, de ekkor már pattanásig feszült a helyzet az uralkodó és a rendek között. A nemesi vármegyéket fel akarja számolni, ezért az országot 10 kerületre osztotta. 1788-ban a törökök ellen háborúzik és a hadjáratban halálos betegséget kap. 1790-ben hal meg. Halálos ágyán rendeleteit visszavonja, kivéve a türelmi-, a jobbágy-, és egy az alsópapságra vonatkozó rendeletét.
Mária Terézia és II. József
Mária Terézia 1740-ben kerül hatalomra a pragmatika szankció alapján. Uralkodása kezdetén az őt el nem ismerő uralkodók megtámadták a Habsburg Birodalmat, kitör az osztrák örökösödéi háború. Ez 1740-1748-ig tart. II. Nagy Frigyes porosz király seregei elfoglalják Sziléziát 1742-ben. A bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban tőrnek előre. A vészhelyzetben Magyarország rendjei segítik ki az uralkodót, azzal, hogy megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A rendek ezzel a Birodalmon belül megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette. Az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát próbálja majd visszaszerezni Mária Terézia a hétéves háború során(1756-1763), de nem jár sikerrel.
Mária Terézia -elődeivel ellentétben- törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse. Ezt, úgy próbálta elérni, hogy új kitüntetéseket alapított -például a Szent István rend-, hazahozatta Dalmáciából Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. 1749-ben alapította a Theresianumot, ami a magyar nemesi ifjúság nevelésére szolgált és 1760-ban a magyar nemesi testőrséget, mely a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét segítette.
Mária Terézia rendeletei: Az uralkodó nagyhatalmi állásának megőrzése érdekében rákényszerül egy állandó hadsereg fejlesztésére, ami viszont óriási összegeket emészt fel. Ezért szükségessé válik az állami jövedelmek erőteljes növekedése. Az uralkodó reformprogramot vezet be, ami a porosz reformok mintáján alapult. Átszervezésekkel olcsóbbá és átláthatóbbá próbálta tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországon a rendek 1751-ben visszautasítják a nemesi adófizetést. Mária Terézia így közvetett módon 1754-ben egy vámrendelettel csapolja meg a nemesség jövedelmeit. kettős vámhatárt alakít ki, ami egy belső határ az örökös tartományok és Magyarország között. Magyarország elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket szállított Ausztriába, míg onnan általában ipari áruk, textíliák érkeztek. Mária Terézia merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, melynek lényege az arany felhalmozása volt. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Ez a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette az állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek állami adót. Miután az országgyűlés 1764-ben visszautasította a kérdés rendezését, a királynő az 1767-es Urbárium rendeletben maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. A jobbágyoknak heti egy nap igásrobotot, vagy heti két nap gyalogrobotot kellett végezniük. Rögzítették a majorsági és az úrbéres földek arányát. 1777-ben adja ki tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t. Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülő iskolarendszert terveztek meg. Államilag előírt tantervet vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése. Előtérbe került a földrajz, a történelem, a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az egyház kezén maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. A rendelet nem mondta ki az általános tankötelezettséget.
II. József 1740-ben született és 1780-ban került hatalomra. Már 1761-ben sűrgeti a reformokat. Apja Lotharingiai Ferenc, aki 1745-ben lesz Német-Római császár. II. József 1765-ben lesz Német-Római császár. Feleségei sorban meghalnak. Álnéven, álöltözetben utazgatta be az országot. Mikor hatalomra kerül nem koronáztatja meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Rendeletekkel akar kormányozni. Őt nevezik a "kalapos királynak". A magyar koronát Bécsbe vitette. Az elmaradottabb területeket akarta felzárkóztatni. Ehez új kormányzati modellt dolgozott ki. Uralkodása 10 évében több, mint 6 ezer rendeletet hozott. Elképzeléseinek összességét jozefinizmusnak nevezzük. Ez a Birodalom modernizációjára irányul. 1781-ben kiadja a cenzúra rendeletet és a türelmi rendeletet. A türelmi rendeletben az evangélikusoknak, a kálvinistáknak, az ortodoxoknak a korábbinál szabadabb vallásgyakorlást biztosított és az állampolgári jogok gyakorlását függetlenné tette a felekezettől(egyháztól). A cenzúra rendeletben kivette a cenzust az egyház kezéből. 1782-ben a betegápolással és tanítással foglalkozó szerzetesrendeken kívül feloszlatta a szerzetesrendeket. 1784-ben hozza meg nyelvrendeletét, melyben hivatalos államnyelvnek a németet teszi meg. Ez viszont nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében. Ebben az évben rendeli el először a népszámlálást és a birtokösszeírást. Ezzel készíti elő a nemesség megadóztatásának kísérletet. 1785-ben az 1784-es román parasztfelkelés kapcsán hozza meg a jobbágyrendeletét. Ebben engedélyezi a szabad költözködést, a szabad házasodást, a mesterség tanulását és eltörli a jobbágy szó használatát. 1786-ban újabb népszámlálást és birtokösszeírást rendel el, de ekkor már pattanásig feszült a helyzet az uralkodó és a rendek között. A nemesi vármegyéket fel akarja számolni, ezért az országot 10 kerületre osztotta. 1788-ban a törökök ellen háborúzik és a hadjáratban halálos betegséget kap. 1790-ben hal meg. Halálos ágyán rendeleteit visszavonja, kivéve a türelmi-, a jobbágy-, és egy az alsópapságra vonatkozó rendeletét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)